Testvéreinknél…. Sződliget felvidéki testvértelepülésének, illetve a jólészi Cházár András Polgári Társulás meghívására a Sződligetiek Baráti Köre képviseletében 2013.VII. 13-án részt vettünk az immár tizedik alkalommal megrendezésre kerülő „Jólészi nyár” rendezvényen. Erről szeretnék most beszámolni: Jólész község a Szepes-Gömöri érchegység déli lejtőjében fekszik, ami már dimbes-dombos vidék és ennek egyik poétikus völgyében bújik meg. Innen rálátni „Krasznahorka büszke várára”, de jó időben még a Tátra hófödte csúcsai is ide látszanak. A község ápolt, rendezett, jól szervezett, és ami a fő: magyar ajkú. A közeli Rozsnyó város a múltban híres bányászközpont volt. Ma már ott sajnos a magyarság csak kisebbségben él. Jólész község és a környező községek viszont megőrizték anyanyelvüket és a mindennapi életben is magyar nyelvünket beszélik. Az ember úgy jön ebbe a községbe, hogy hazaérkezett. Megérkezésünkkor először a községházára mentünk, ahol Barci Ferenc polgármester úr, Zagiba Tibor alpolgármester - aki a Cházár András Polgári Társulás elnöke is -, és csupa szív felesége, valamint egy pár helyi notabilitás fogadott minket, szeretetteljes-baráti köszöntéssel, a szoba közepén egy terülj, terülj hatalmas asztallal, rajta pedig rengeteg finomsággal. Az üdvözlés után a szomszéd községbe, Várhosszúrétre, szálláshelyünkre mentünk, ahol a magyar panziós gondos, udvarias közreműködésével éjszakai szállást kaptunk. A délutánt és az estét Jólészen töltöttük. Először a temetőben az első és második világháború áldozatainak emlékműjénél tartott megemlékezésen, koszorúzáson vettünk részt. Ezt követően a sportpályán folytatódott a rendezvénysorozat. A műsor nagy részét a helyiek adták, versmondással, színdarabbal, dallal, nép- és modern tánccal tarkítva. Többek között meg kell említeni Zagiba Tamás szereplését, aki Reményik Sándor költőnk Jólész című versét mondta el, nagy sikerrel. (Reményik Sándor édesanyja jólészi születésű volt.) Közben, a szemerkélő eső ellenére megtelt a hatalmas sportpálya a község és a környező magyar ajkú települések lakóival. Este pedig izgalommal várták és késő éjszakáig élvezték a P.Mobil budapesti együttes szórakoztató játékát, hangos énekléssel kísérve azt. A másnap a kirándulásé volt. Először a községben Cházár András mellszobrát, emlékszobáját, és a vele egybe épült templomot tekintettük meg, Zagiba Tibor alpolgármester értő tolmácsolásával. Cházár András, a magyar siketnéma oktatás megteremtője, jólészi születésű volt /1745-1816/, itt is nevelkedett, majd Dobsinán, Eperjesen és Pozsonyban végezte iskoláit. Ügyvédként sikerrel képviselte a környék lakosságát, kezdeményezésére alakult meg a váci Siketnéma Intézet 1802-ben. Utunk következő állomása Krasznahorka volt. A várba ugyan felmenni nem tudtunk, de a vár alatt, a vár utolsó tulajdonosa, Andrássy Dénes imádott feleségének, Andrássy Franciskának mauzóleumát néztük meg, mely méltóságot, nyugalmat árasztó stílusban épült. A nyughelyül szolgáló szarkofág fél drága kövekkel díszített carrarai márványból készült. Rozsnyón, a kb. harmincezer lakosú városon áthaladva, megnéztük a város nevezetes, négyszögletes főterét, rajta a török időkből híres, reneszánsz őrtornyát, melyben 148 lépcső vezet fel a torony tetejébe. Az őrtorony lábánál, a rozsnyóiak által oly kedvelt Andrássy Franciska jellegzetes szobra áll. Észak felé haladva, a nagyobb hegyek közé érve, a Sajó völgyében meglátogattuk Betlér községet. Ennek pusztán egy nevezetessége van: az Andrássy kastély. A négytornyú, gyönyörű kastély még a XVIII. században épült. Külső-belső látványa szemet-lelket gyönyörködtető. A kastélyt meghökkentően szép „angol-park” veszi körül, szerteágazó patakokkal, tavacskákkal, egzotikus fákkal és bokrokkal. Érdekesség, hogy a második világháborút a kastély és a park is épségben, rongálódás nélkül túlélte. Utunk utolsó látványossága az Ochtinai aragonit-barlang volt. Az aragonit kristályok fehér rózsákra és tűlevelekre, tésztára, reszelt sajtra emlékeztetnek. A barlangot a víz eróziós munkája alakította ki a mészkőben. Biztonságos módon, betonozott utakon, villanyvilágítás mellett, 122 lépcsőn jutottunk le a barlang fő szintjére. A molyhos, tűszerű képződmények a plafonról lógnak alá, így alakítják ki az egyedülálló képződményeket és gyönyörködtettek el bennünket. Kirándulásunkat Zagiba Tibor alpolgármester végig kísérte, volt tolmácsunk és oktatónk és csak Ochtina után vett búcsút tőlünk. Köszönjük értékes segítségét. Hát ezt láttuk a Felvidéken, Gömörben. Holéczy Sándor
12 Fénykép
Önző korunkban mindenki csak magára, legföntebb szűk családjára gondol. Az igazi nagyok a közösségért is tudtak áldozatot hozni. A legnagyobb áldozatot azok hozták, akik életüket adták eszményeikért, az igazságért, a szabadságért: a hősök csatában estek el, vértanúkat (mártírokat) kivégezték. 164 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án, Aradon a szabadságharc 13 honvédtábornoka halt vértanúhalált. Aulich Lajos a szabadságharc utolsó honvédelmi minisztere „Mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot” Damjanich János szerb származású honvédtábornok a 3. hadtest parancsnoka volt „Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.” Dessewffy Arisztid császári tisztből lett a magyar szabadságharc tábornoka „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... így parancsolja ezt hazám szolgálata.” Kiss Ernõ örmény-magyar milliomos volt. Debrecenben az Országos Fõparancsnokságot vezette, majd hadügyminiszter-helyettes lett „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.” Knezich Károly horvát származású császári tisztből lett honvédtábornok „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.” Lahner György katonai pályáját a császár hadapródjaként kezdte „Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.” Az örmény gyökerû Lázár Vilmos is elhagyta a császári-királyi hadsereget, hogy a magyar szabadság oldalán harcoljon „Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek” A legfiatalabb aradi vértanú, Gróf Leiningen-Westerburg Károly német fõnemes volt „A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját” Nagy-Sándor József a császári hadsereg nyugdíjasaként hõsiességével kitûnt a temesvári, a szolnoki csatában „De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.” Poeltenberg Ernõ osztrák származású honvédtábornok. „Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide. Szép kis deputáció megy az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje!” Schweidel József osztrák nemes, császári tiszt volt a Sándor-huszároknál „A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.” Török Ignác a császár mérnökkari tisztjeként állt a magyar szabadságharc mellé „Nemsokára Isten legmagasabb ítélõszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Õt szolgáltam.” Gróf Vécsey Károly császári huszár ezredesből lett magyar honvédtábornok „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.” Gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt szintén október 6-án, Budapesten lõtték agyon A vértanúk száma október 6-a után is szaporodott: Kazinczy Lajos ezredes, Peter Giron, Woronieczki Mieczyslaw,Abancourt Károly, Szacsvay Imre országgyűlési jegyző, Csányi László kormánybiztos, Perényi Zsigmond, az országgyűlés felsőházának elnöke és még sokan, akiket később végeztek ki, vagy akik a börtön falai közt pusztultak el. Igaz és tiszta az a cél, mely az idegeneket, sőt az ellenség legjobbjait is magához vonzza! Az osztrák hatalom írmagját is ki akarta irtani a lázadásnak. Haynau táborszernagy, a „bresciai hiéna” vérszomjasan üldözte a szabadságharc vezéreit. Kegyetlensége miatt tiltakozott az orosz cár, háborgott Európa. Amikor évek múlva Londonba utazott, az egyik gyárban a munkások ráismertek, és ronggyá pofozták. A megtorlás éveiben a magyar asszonyok némán tiltakoztak: bilincs alakú karkötőt viseltek, melynek csüngőjére a vértanúk nevének kezdőbetűjét vésték. Ez volt a titkos jel, melyről felismerték egymást 1848 eszméinek őrzői. A magyar nemzet nem tud szabadság, igazság és méltóság nélkül élni. Véssük eszünkbe az aradi vértanúk utolsó szavait, hiszen a halál küszöbén nekünk üzentek: „ Krisztusé legyen a szíved, és magyar népedé az életed.’
11 Fénykép
Trianon megemlékezés Sződligeten Június 2-án a trianoni békediktátum aláírásának 93. évfordulójára emlékezve, egyben a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából a Sződligetiek Baráti Köre várta az emlékezőket a község főterére. Az eseményre Zagiba Tibor alpolgármester vezetésével Sződliget felvidéki testvértelepüléséről Jólészről is érkezett delegáció. A rendezvény Goj Motoros Egyesület felvonulásával indult, majd Vesztergám Miklós tárogatós előadása, valamint a Szokolya Dalárda éneke következett. A megemlékezés ünnepi szónoka Harrach Péter országgyűlési képviselő, a KDNP frakcióvezetője volt, aki a Nemzeti Összetartozás Napjának üzenetéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a Trianon által okozott veszteségen a polgári kormány 2010-es hatalomra jutását követően sikerült enyhíteni. „Kellett az, hogy megadjuk a közjogi nemzet egyesítésnek a lehetőségét, vagyis az állampolgárságot a határon túl élő magyaroknak. Azt hiszem ez olyan lépés volt, ami kilencvenhárom év óta a legjelentősebb lépés. Így teljes jogú magyar állampolgárként léphetnek be az országba, abba az országba, ami ugyan megcsonkított, de mégis az anyaország, és ami a határok átjárhatóságával végül is közös hazánkká vált. De ugyanúgy az ő szülőföldjük is ez a Kárpát-medence és azon kell dolgoznunk, hogy a szülőföldön maradás számukra megvalósítható legyen, ami magyarul nem jelent más, mint az autonómiát." A KDNP frakcióvezetője hozzátette: a nemzet felemelkedéséhez kevés Trianon napján gyászszalagot tűzni a kabátra, az tesz a nemzet felemelkedéséért, aki gyermeket vállal, magyar árut vásárol, vagy külföld helyett itthon költi el a pénzét. Az ünnepi műsor a jólészi Cházár András énekkar előadásával folytatódott, majd Csányi János színész-rendező Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna: Magyar hitvallás („Hiszekegy”) c. versét tolmácsolta. Ézsiás Péter, a Historica együttes énekese három dalt énekelt, ezt követően Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz című versét Poncski Lilla versmondó adta elő. A rendezvény a téren a Szokolya Dalárda énekével és a Trianon himnusz eléneklésével fejeződött be. A Trianon emlékműnél József Attila: Nem, nem soha című verse Antal József előadásában hangzott el, ahol a megemlékezés koszorúzással zárult.
39 Fénykép
A Sződligetiek Baráti Köre nagy lelkesedéssel készült az immár hetedik alkalommal megrendezett Vándor Fakanál főzőversenyre. Biztosra mentünk, még próbafőzésre is sort kerítettünk, így tesztelve a „Hegyvidéki pörkölt, juhtúrós galuskával” címen nevezett műremekünket. A versenykiírás alapján a Kárpát-medence magyarlakta területeinek tájjellegű ételeit várta a zsűri. Ennek apropóján meghívtuk Jólészről – felvidéki testvértelepülésünkről – a Cházár András Polgári Társulás tagjait, akik örömmel jöttek és jelezték, ők is megméretik magukat, gömöri ételekkel neveznek. Május elsején reggel minden csapat elfoglalta főzőállását – az élelmesebbek már előző este körbekerítették területüket –, aztán elkezdődött az íz-illatkavalkád. Végiglátogatva a húsz induló kisebb- nagyobb főzőtársaságot, tényleg a Kárpát-medence minden szegletére jellemző finomságok rotyogtak az üstökben, bográcsokban, fazekakban. Csapatunk vezető-irányító-főfőszakácsa Csányi Zsolti volt, de a képeket elnézve, egy-egy keverés /vagy a fotó/ kedvéért többen is megragadták a fakanalat, ami aztán rendre visszakerült az illetékes karmester kezébe. Felvidéki barátaink hajnalban indultak, hogy a kezdésre időben ideérjenek, aztán ők is bogrács alá gyújtottak és már rotyogott is a jólészi Cházár gulyás és ügyes kezek gyúrták, gömbölyítették, főzték ki a gulykát. Szintén a Baráti Kör meghívására Harrach Péter a KDNP frakcióvezetője és felesége Csilla asszony is ellátogatott az rendezvényre. A zsűri jeles tagjai: Szentesi Zöldi László a Magyar Hírlap főszerkesztő helyettese, Kű Lajos egykori válogatott labdarúgó, Ónodi Szabó László szakács, többször végigjárták a főzőhelyeket, érdeklődtek az étkek elkészítésének módjáról, az alapanyagokról, ízesítőkről egyaránt. Az elkészült remekművekkel – külön megadva a módját a tálalásnak, díszítésnek – a csapatok egyenként a zsűri asztalához vonultak, akik nagy hozzáértéssel kóstolgatták, ízlelgették a finomságokat. Miközben tanácskoztak bölcs döntésüket meghozni, jólészi barátainkkal, vendégeinkkel közösen elfogyasztottuk főztjeinket. Amikor már csak az első három helyezett kihirdetése volt hátra, örömmel vettük tudomásul, bizony-bizony köztük vagyunk. Nagy örömünkre a képzeletbeli dobogó második helyére állhattunk fel, a vándor fakanalat egy évre pedig a Csipkebogyó Táncház csapata birtokolja.
22 Fénykép
Szó szerint hangosra sikeredett a „Baráti esték” sorozat februári rendezvénye, szerda este tárogató hangjától volt hangos a közösségi ház. Az est vendége Vesztergám Miklós tárogatós /a művész szó elhagyását ő kérte/, aki bevezetőjében a hangszer kialakulásáról mesélt. Elmondta, hogy a tárogató – régi neve töröksíp – a kuruc korban terjedt el, alkalmas volt üzenet küldésére, este a tábortűznél vigadtak, vagy búslakodtak mellette. A szabadságharc leverése után az osztrákok annyira féltek tőle, hogy összeszedték a tárogatókat és eltüzelték. Sokáig feledésbe merült a hangszer, majd az 1870-es években kezdték kutatni a történetét ekkor ismét felfedezték, azonban a kor zenei ízlésének a régi kialakítás nem felelt meg. Az 1900-as évek elején született meg a mai formátumú tárogató és gyorsan elterjedt. Trianon után főleg hazafias, nemzeti érzelmű dalokat játszottak rajta, mert „a tárogató kitárja minden jóérzésű magyar ember lelkét”. A mesét gyakran muzsikával fűszerezte, az igen szép számban összejött közönség pedig önfeledten dúdolta a közismert dalok refrénjét. Aztán kellemes meglepetésként nemcsak tárogatón játszott, hanem énekelt, és verset mondott. És még nem ért véget az est, valamint a meglepetések sorozata, mert írói oldaláról is bemutatkozott, az est második felében nemrég megjelent könyvéről beszélt, melynek címe „Az első lépcsőfok a Szent Korona tanhoz”. Elmondta, hogy beszélgetései során gyakran tapasztalta, hogy volt, aki nem is hallott a Szent Korona tanról, volt, aki tudott róla, de keveset. Úgy látja, ami eddig megjelent ezzel kapcsolatban túl tudományos, nehezen értelmezhető. Beszélt arról miért tartja fontosnak, hogy széles körben megismerjék, ehhez nyújt alapot, első lépcsőfokot a könyv. Az est zárásaként lehetőség volt arra, hogy akinek felkeltette az érdeklődését a könyv, vagy az eddig megjelent tárogatós muzsikás lemezei, dedikált példánnyal gazdagodhasson.
8 Fénykép
Drága Zsolt, halálod híre letaglózott. Mint ahogy bizonyára mindenkit, aki ismert, és szeretett Téged. Azt hittem, a Benned rejlő hatalmas életerő soha nem fogy el. S lám, tévedtem. Elfáradtál, tartalékaid kimerültek, és Te is, mint minden ember, alulmaradtál a halállal folytatott küzdelemben. Borzasztó ez a múlt idő, amelyet Veled kapcsolatban használnom kell. Hogy nagyszerű ember VOLTÁL, hogy jó barát VOLTÁL. Tevékenyen vettél részt a baráti kör alakuló beszélgetésein, megfontolt, bölcs tanácsaiddal segítetted az alapító okiratban foglaltak megszövegezését. Egyesületünk hitvallása a ’ MODUS VIVENDI’ a te javaslatod volt, tőled kaptuk… Tudom, Zsolt, hogy soha nem vágytál babérokra, neved mégis örökre beíródik Sződliget nagykönyvébe. Nyugodj Békében Sződligetiek Baráti Köre
1 Fénykép
Az adventi várakozás második vasárnapján a hideg, szeles idő ellenére ismét sokan vettek részt az adventi koszorú következő gyertyájának meggyújtásának eseményén a katolikus templom előtt, melyre a gödi Gaude kórus hangversenyét követően került sor. Az ünnepi várakozás spirituális részében Sipos-Vízaknay Gergely, a református gyülekezet lelkésze adott lelki útravalót, majd Bábiné Szottfried Gabriella asszony, Sződliget országgyűlési képviselője adventi gondolatait osztotta meg a résztvevőkkel, ezt követően közösen gyújtották meg a második évezredet jelképező gyertyát az adventi koszorún. A katolikus kórus énekszámai mellett Weörös Sándor Betlehem című verse hangzott el Török Gáborné, Emi tolmácsolásában. Különösen jólesett az ünnepség végén, a szokásos agapé keretében a pogácsa mellé kínált forró tea. A Sződligetiek Baráti Köre december 16-án, az adventi koszorún a harmadik gyertya meggyújtására is szeretettel várja és hívja a kedves érdeklődőket.
11 Fénykép
Advent első vasárnapján délelőtt a katolikus templom előtti téren a Baráti kör tagjai és lelkes segítői – dacolva a zord idővel – felállították és feldíszítették az adventi koszorút. Az ökomenikus „Adventi gyertyagyújtás”- i ünnepség a Sződligetiek Baráti Köre szervezésében hagyományosan este fél 6-kor kezdődött , melyen Chikán Katalin az evangélikus gyülekezet lelkésze az adventhez kötődő igehirdetését követően gyújtotta meg adventi koszorú első gyertyáját. Az ünnepséget a katolikus kórus éneke, valamint Szotyori Nagy Gábor ny.református lelkész szavalata színesítette. A Sződligetiek Baráti Köre december 9-én, az adventi koszorún a második gyertya meggyújtására is szeretettel vár és hív minden érdeklődőt.
54 Fénykép
A nyári szünetet követően folytatódott a Sződligetiek Baráti Köre által szervezett „Baráti esték” rendezvénysorozat a közösségi házban. A „Magyar nyelv” napján az őszi idény első vendége Gyimóthy Gábor nyelvész, történész volt, akit Szabó Gyula mutatott be a résztvevőknek. Gyimóthy Gábor bevezetőjében elmondta, hogy 1956-ban, húsz éves korában hagyta el az országot, 56 éve él külföldön, ahol eleinte mindössze megkísérelte megőrizni az anyanyelvét. Több idegen nyelv tanulása közben (német, angol, francia, olasz, japán) döbbent rá a magyar nyelv értékeire, kifejezésmódjára, logikájára. Amikor Magyarországon jár, olyan szóhasználatok, beszédbeli fordulatok elterjedését tapasztalja, amelyeket a nyelvhasználat pusztulásának is lehet nevezni. Ezért kötelességének tartja megfigyeléseit továbbadni, olyan valakiként, aki az alattomosan terjedő, belülről alig észrevehető, bántó, nyelvi szokásokat kívülről jobban látja. Magyarország nyelvi sziget, a nyelvre vigyázni kell, ezért egyre inkább a magyar nyelv ügye szószólójának érzi magát. Két véleményt idézett olyanoktól, akik kívülről, vagy kívülről is látták a magyar nyelvet. George Bernard Shaw ír származású angol író komolyan tanulmányozta a magyar nyelvet. Egy rádióban elhangzott nyilatkozatában többek között ezeket mondta: „Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszaadni. Miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna, egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi, erőtől duzzadó nyelven sokkal pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.“ Teller Ede, a világhírű fizikus, aki életének 95 évéből 77-et töltött külföldön, mondta állítólag, hogy ha nem magyar lett volna az anyanyelve, ha nem ezen a nyelven ismerte volna meg a világot, akkor pályáján legföljebb középiskolai tanárig vihette volna. Gyimóthy Gábor mondanivalóját öt pontba csoportosította. Elsőnek a fölöslegesen és gyakran helytelenül használt idegen szó, kifejezés, és e szavak gyakoriságára, már-már kizárólagosságára hívta fel a figyelmet. Példaként említette a bacon helyett húsos szalonna, stroke helyett agyvérzés kifejezéseket. Következő csoportosítása, hogy az emberek elfelejtenek magyarul beszélni, divatos fordulatokat, idegenből gyakran rosszul fordított kifejezéseket használnak, ez a számítástechnika elterjedésével még jobban felgyorsult, erre példa a regisztrál, linkelés, szkennelés szavak. Idézte a Magyar Tudományos Akadémia álláspontját ezzel kapcsolatban, miszerint ez által „bővül a nyelv”. Véleménye szerint ennek gátat kell szabni, mert ez nem bővülés, hanem nyelvromlás. Harmadik pontban a fölöslegesen és néha nevetségesen használt igekötők gyakorlatára hozott példát: „megtapasztal, bevállal, bealudt”. Negyedikként a trágár beszéd, káromkodás, trágár szavak használatának elterjedését említette. Végül arról beszélt, hogy a magyar nyelv hangzását lábbal tiporja a furcsa hanglejtés, énekelve-, nyafogva beszélés, a mondatvégi hangfölvitel. Az előadás után kérdésekre válaszolt. Elmondta, hogy külföldön nap, mint nap tudatosan kell dolgozni azon, hogy megtartsa az anyanyelvét, ezért nem érződik a beszédén idegen hanglejtés. Az első időszakban mindig megnézte, hogy mint jelentenek magyarul a szavak, mert a nyelv elvesztése észrevétlenül történik. Kislányát is megtanította magyarul, magyar nyelvű könyvekből olvasott fel neki. Külföldön vannak társaságok, akik összejönnek és ápolják a nyelvet. Miért mondta, hogy különb nyelv a magyar? Egyik nyelv ellen sem beszél, külföldi nyelvészek véleményét mondta, a magyar egy teljesítőképesebb nyelv, rendkívül törekszik a pontosságra. Az est végén Gyimóthy Gábor bemutatta a magával hozott mese- és verses köteteit, melyeket a SzBK-n keresztül a sződligeti községi könyvtárnak adományozott.
12 Fénykép
November negyedikén az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének 56. évfordulóján a Sződligetiek Baráti Köre csendes gyertyagyújtással emlékezett a Trianon emlékműnél. A megemlékezésen elhangzott Kenneth Klára „Anyu, tüntetni megyek!” című verse, majd ezt követően Dr. Cseh József az 1956-os Vitézi Rend tagja, aki maga is részt vett a forradalmi eseményekben, idézte fel azokat a napokat. Beszélt a harcokról, az áldozatokról, a sebesültek ellátásáról, a forradalom leverése utáni időszakról. A résztvevők ezt követően a hősök és az áldozatok emlékére gyertyákat, mécseseket gyújtottak és helyeztek el az emlékműnél.
23 Fénykép
Ma már tudjuk, hogy az aradi vértanúk nem tizenhárman, hanem tizenhatan voltak. 1849 augusztus 22-én Ormay Auffenberg Norbert ezredest felakasztották. Kazinczy Lajos ezredest október 5-én lőtték főbe, és 1850 február 19-én kivégezték Ludwig Hank bécsi hírlapírót. Azt is tudjuk, hogy 1848-49 forradalma és szabadságharca nélkül nincs 1867-ben kiegyezés. Kiegyezés nélkül pedig nincs később se társadalmi, se gazdasági fejlődés. Csak azt nem tudjuk, hogyan halad előre ma és mi a titka a fejlődésnek a 21. század elején? Minden korban szükséges a véráldozat? Becsüljük- e eléggé napjaink eddigi vértelenségét? 2012. október 6-án százhatvanhárom évvel Batthyány Lajos miniszterelnök és a tizenhárom honvédtárbornok: Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Lachner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Vécsey Károly, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József és Lázár Vilmos kivégzése után emlékezni jöttünk. Olyan hősök előtt tisztelegni, akik megértették a kor, 1848- 49, a pillanat feladatát és vállalták azt. Olyan magyar és más nemzetiségű férfiak halálát gyászolni, akik a magyar függetlenség ügye mellett a világszabadság eszméiért is küzdöttek. Aulich Lajos honvédtábornok, hadügyminiszter, aradi vértanú így fogalmaz: „Harcunk nem a nemzetiség, hanem a köz szabadságharca az abszolutizmus ellen. Győzelmeink elődiadalai a világszabadságnak.” E közös végcélért küzdöttek, és életüket adták érte. Mi emlékezők, itt Sződligeten és bárhol máshol, az ország határain belül és kívül, áldozatukat látva mit gondolunk, mit gondolhatunk magunkról? Milyen áldozatot, de legalább erőfeszítést teszünk ma a kor, a pillanat adta feladatok megoldásáért? Utódként milyen lelkiismerettel nézhetünk a tükörbe? Merítsünk erőt az aradi vértanúk hazáért, embertársaikért tudatosan, megfontoltan hozott áldozatából, emberi nagyságuk szolgáljon példaként. Áldozatuk nem volt hiábavaló, ismételjük szinte imaszerűen az emlékezések napján, meghatottan, de kissé tanácstalanul állva a hősök arcát és nevét viselő nemzeti tablók előtt. Talán feldereng a remény, hogy valóban nem volt hiábavaló. Azt a következtetést vonjuk le a tablókra tekintve, hogy azért nem volt hiábavaló, mert oly korba érkeztünk, amelyben nincs szükség olyan hősökre, „kik érted haltak”… Jobb ez a kor, amelyben így szól az ige: kik érted élnek… Ezért sem volt hiábavaló. Mert őket felidézve vagyunk csak képesek becsülni, mit jelent a elmúlt korokból átszelídülni egy oly régóta vágyott, szebb jövőbe.
8 Fénykép
Sajnos idén nem tudtunk részt venni a Csiksomlyói Búcsún, ezért páran úgy döntöttünk, helyette elzarándokolunk a Pilis hegy sziklái közt lévő pilisszántói Boldogasszony kápolnához, a kinti misével egy időben tartandó Istentiszteletre. Már a parkolónál látszott, hogy sokan hasonlóan gondolkodtak és velünk együtt itt ünneplik Pünkösdöt. Két úton lehet feljutni a kápolnához, mi természetesen a „Csillagösvényt” választottuk. Ez kicsit keskenyebb, meredekebb, de érdekesebb az utat szegélyező 7 db fából faragott szoborral, stációkkal. (Boldog Özséb, Szt. László, Szt. István, Árpád, Attila, Nimród, Mátyás király) Fent lenyűgöző látvány fogadott bennünket, gyönyörű innen a kilátás. Szerencsére még volt egy kis időnk a mise előtt, így meg tudtuk nézni belülről is a szép kis kő kápolnát, mely Makovecz Imrének az első olyan terve, mely épület, fa felhasználása nélkül, kőből épült. Tetején a régi pilisszántói temetőben talált keresztes kő motívuma világítóablakként köszön vissza. A két mise bevezetéseként itt, a Pilis hegy oldalában kihangosították Csíksomlyó Pilisszántónak szóló üzenetét. Így rövidült meg a 700 km távolság, így találkozott egymással Kárpát-medence két szent hegye – a Hargita és a Pilis. A szántói misét bemutatta: Vértesaljai László jezsuita atya A mise után még megnéztük a pilisszántói római katolikus templom közepén, a padozat alatti üregben, vastag üveglap alatt elhelyezett keresztes követ, melyet 7-800 évesre becsülnek és a pálosokkal hozható kapcsolatba, hiszen itt, az általa alapított Szent Kereszt monostorban lett Boldog Özséb is eltemetve. A templomban igen kellemes meglepetés ért bennünket, egy gyönyörű hangú énekesnő – mintegy imádságként – éppen az Ave Mariat énekelte. Mint később kiderült Terebessy Éva operaénekesnővel hozott össze bennünket a jó sorsunk. Ez méltó befejezése volt a kirándulásunknak. Aki csak teheti, ruccanjon át ide, a Pilis kapujába, ahol sok érdekes látnivaló várja. Igazán nincs messze Sződligettől!
18 Fénykép
Jólész - Sződliget felvidéki testvértelepülése - önkormányzatának, valamint a jólészi Cházár András Polgári Kör kedves meghívására a Sződligetiek Baráti Köréből páran szombat reggel útnak indultunk a IX. Jólészi falunapra. Délben érkeztünk a kultúrházhoz, ahol rövid ünnepség keretében a falu híres szülöttjére, a váci siketnéma intézet alapításának kezdeményezőjére, Cházár Andrásra emlékeztek. Mikesy György, az immár 210 éves intézet jelenlegi igazgatója a közelmúltban előkerült, Cházár hagyatékból származó könyvet adományozott a helyi Cházár András emlékszoba részére. Ezt követően az I. és II. világháborúban elhunytak emlékműjénél Barci Ferenc Jólész polgármestere, valamint Nt. Mudi Róbert református és Mgr. Viliam Solárik evangelikus lelkész mondott ünnepi beszédet, majd elhelyezték a megemlékezés koszorúit. A falunap a sportpályán folytatódott, ahol színes kultúrműsor vette kezdetét, amelyben a falu apraja, nagyja megtalálhatta a neki tetsző előadást. Fellépett itt több éneklőcsoport, színjátszó csoport, társastáncosok, néptáncosok, hastáncosok, férfikórus, helyiek és környékbeliek egyaránt. Hallhattuk Zagiba Tamás ízes mesemondását, Gebe János szépséges szólóénekét, majd Edelényből a Dobi házaspár zenés műsorán már néhányan táncra is perdültek. A tombolasorsolás fődíja egy élő bárányka volt (szerencsére nem mi nyertük). A környező hegyekből gyülekező esőfelhőket megelőzve, kora este búcsút vettünk vendéglátóinktól és indultunk haza abban megegyezve, hogy a mesterségesen rajzolt államhatárok, politikai erőviszonyok nem jelentenek akadályt, hogy a két magyar település megtalálja az együttműködés lehetőségeit.
22 Fénykép
A Sződligetiek Baráti Köre Egyesület tavasszal, azzal a szándékkal kereste meg az Önkormányzatot, hogy szeretne hozzájárulni környezetünk szebbé, élhetőbbé tételéhez és ennek kapcsán 10-15 facsemetét kíván ültetni az önkormányzat által kijelölt területen. Juhász Béla polgármesterrel történt többszöri egyeztetés után végül is úgy döntöttünk, hogy első lépcsőben a Szent István úti játszótéren ültetünk 5 db szomorúfűzfát, mely fafajtát szintén az Önkormányzat jelölt meg. A facsemeték ültetése végül is néhány lelkes SzBK. tag munkájával 2012.június 9.-én történt meg. Azért csak 5 db. került telepítésre, mert a játszótéren több facsemete ültetésére helyhiány miatt nem kerülhetett sor. Az Önkormányzattal történt megállapodás értelmében Egyesületünk a jövőben akkor kapcsolódik be a további telepítésekre, amikor megkezdődik községünk főterének rendezése.
8 Fénykép
A Sződligetiek Baráti Köre szervezésében kevésnek bizonyult minden szék Sződligeten a közösségi házban, a „Baráti esték” sorozat április 25-ei rendezvényén. Kevesebb, mint száz nappal a londoni olimpia előtt, Dr. Kemény Dénes a magyar férfi vízilabda válogatott szövetségi kapitánya volt a vendég. Zsúfolt időbeosztására tekintettel, szűk egy órára tudta vállalni a beszélgetést az est házigazdájával, Medvegy Ivánnal, aki bevezetőjében hosszan sorolta eredményes sportolói és még eredményesebb edzői pályafutásának főbb eseményeit. Elmondta, hogy Dénes - a szakmai képzettség mellett - olyan pedagógiai érzékkel nyúl a csapathoz, ahogy elfogadják őt a játékosok, hogy az párját ritkítja. Csapatsportnál generációváltásnál probléma szokott lenne, ő ezt korrektül leegyeztette a játékosokkal. A kezdetekről szólva Kemény Dénes elmondta, hogy szerencséje volt, ami rajta múlott eltervezte, volt egy víziója, tudta sokat fognak dolgozni, minden tagnak megadta a lehetőséget, nem nézte a barátságot, a tizenkét játékos érdeke volt a fontos és ez átragadt a fiúkra is, átvették ezt a gondolkodásmódot ez alapvető volt. A három olimpiai arany közül lehetetlen megmondani, hogy melyik a legkedvesebb, mert mindegyiket másért szereti. Szólt arról, hogy a csapatkapitányra nagyon sokat támaszkodik, azt szereti, aki megmondja, mi nem tetszik, hozza a csapat véleményét és meggyőzik egymást. A csapatkapitány szerepe erős lett, ez fejlődött oda, hogy át tudnak beszélni problémákat. A londoni olimpiára rátérve elmondta, hogy három nemzetközi tornát betett, kettőt idegenben, ötmérkőzéses lesz, de figyelni kell, mert a játékosok pszichésen is fáradnak. „Meccs- és labdaéhség”-nek meg kell lenni, a fizikai résszel úgy érzi nincs baj. Büszke a sportágra, itt is voltak gondok, de nem csinálnak vircsaftot, szponzorok szerepeltetik őket, de a médiában kb. minden tizedik meghívásra mennek csak el. Az idei EB szereplést úgy értékeli, hogy szerinte nálunk jobb teljesítményt nyújtó csapat nem volt, nem rosszabbak a mezőnynél, a tapasztalatokat beépíti a csapatba. A beszélgetés zárásként pár rövid kérdésre és dedikálásra került sor.
14 Fénykép
A Sződligetiek Baráti Köre szervezésében igencsak hangulatosra sikeredett Sződligeten a „Baráti esték” rendezvénysorozat előadása, március 21-én kora este. A téma sem volt hálátlan, mivel gasztronómiáról, mégpedig az erdélyi – ezen belül is a székely – konyháról, vendéglátásról, főzésről, és természetesen ettől nem éppen függetlenül sok másról is szó esett. Az est vendége Szentesi Zöldi László, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese volt, aki fent jelzett témában készülő könyvéről mesélt. Igen, mesélt és jó volt hallgatni, ahogy egy kis időre megszűnt minden és felidézett valami nagyon régi, nagyon meseszerű, már-már csak emlékeinkben élő képeket. Hogy miről mesélt? Arról, hogyan találkozott Erdélybe járása során mintegy 20-25 éve a gasztronómiával, arról, hogy a konyha iránti érdeklődés első és legfontosabb eleme a türelem és a figyelmesség. Mesélt Erdély sokszínű étkezési kultúrájáról, amit nagyban befolyásol a zordabb időjárás, szemben a Kárpát-medence kedvezőbb éghajlatával, az erdőről, ami egyben élelem forrása, a gombákat például remekül meg tudják különböztetni, a domborzatról, ami a pásztorkodó állattartásnak alkalmas. Arról, hogy Erdélyben a régi magyar konyha jobban megmaradt, többek között a fűszerezés (szerecsendió, kakukkfű, lestyán, majoránna) tekintetében. Aztán szó esett még konyhatechnikai eljárásokról, ízekről, ízesítésről, a különböző népi konyhák hasonlóságáról, különbözőségéről, egymásra gyakorolt kölcsönhatásáról, pörköltről, tokánykultuszról, lucskos káposztáról – ami talán a legszékelyebb étel, és falvanként eltér a készítése, csomborral, kaporral ízesítik, a székelykáposzta, brassói aprópecsenye „névadásáról”, édességekről, így például a kürtős kalácsról, ordas palacsintáról. Aztán az italokról sem feledkezett meg, az italkultúráról, így az oroszhegyi szilvapálinka készítéséről, Ambrus Levente szilvapálinkájáról, székely sörről, és a kihagyhatatlan áfonyapálinkáról mesélt. A könyv receptekről, történetekről, néprajzi, irodalmi utalással, saját élményekről szól, az ételeket lefényképezik, de szerepel majd archív (pl. levelezőlap, stb.) képanyag is benne. Miután a könyv témáját szűkítenie kellett, így főleg a székely népi konyháról esik benne szó. A könyv megjelenése őszre várható és ígéret van a szerzőtől, hogy könyvbemutatóra is sor kerül ebben a körben. Az est zárásaként az Erdélyből származó, Sződligeten élő Szinte Edit és férje rögtönzött étel- és italkóstolóval lepte meg a társaságot, így különféle ízesítésű (pl.szarvasgombás) sajtok, zakuszkás falatok, házi készítésű csokoládé és nem utolsósorban áfonyapálinka került az asztalra, melyeknek pillanatok alatt nyoma veszett, mindenki nagy elégedettségére.
21 Fénykép
Nemzeti ünnepünk kora délutánján a Sződligetiek Baráti Köre tagjai közül többen családtagokkal, barátokkal közösen indultunk Budapestre a Kossuth téren tartott ünnepi megemlékezésre. A Nyugati pályaudvarról már lengyel vendégek is csatlakoztak a magyar csoportokhoz, akiket út közben végig tapssal köszöntöttek és együtt vonultak a Parlament elé.
9 Fénykép
Hallgatott a csend, régi emléket hozott vendégül. Amint megérkezett, bugyrát kibontotta. A csomagban egy belvárosi utca, takaros, szép házzal, udvarán illatos olajfával és egy kicsi lánnyal. A melléképületben laktak, sajátjukból kiüldözték őket. Könnyek között tűrték, nem tehettek semmit, a törvény így rendelkezett… Álmában a lányka nagy szobában táncolt, a plafonig érő karácsonyfa alatt, hol üveggömbön játszottak a fények, és az ágakon gyertyák égtek. Cserépkályha ontotta melegét, fahéj illatú alma sült a tetején. Angyalok érkeztek szívszorító hírrel, nehéz idők jönnek, a gonosz hatalma egyre durvul... Átnevelő tábor várta, kinek padlását lesöpörték, és házára szemet vetett az áruló. Nincstelenné tették a dolgos parasztot. Kulák! - kiáltották, megvetették. A kereskedőből burzsuj lett, újszülött gyermekét megbélyegezték. \"Munkás\" hatalmat építettek idegen megszállással, s tort ültek a megalázottak asztalánál... Juhakol várta a kisemmizettet. A táborban kék parolinnal vállukon, egyenruhában feszítettek az őrzők. A börtönökben jártukban-keltükben olvasták a táblán: „Ne csak őrizd, gyűlöld! is”. Trágya lett a nyoszolyájuk, kenyér alig akadt, de annál több szitok jutott a \"néphatalom ellenségeinek\". Hortobágy ma is emlékszik a könnyes fohászra és a néma jajra... Az emlékkapu bezárul, a csend felkiált a téli éjszakában: Soha ne feledjétek!
6 Fénykép
Zsúfolásig megtelt a közösségi ház szerda kora este, a Sződligetiek Baráti Köre által szervezett „Baráti esték” rendezvénysorozat nyitó előadására. Az est vendége Szerető Szabolcs, a Magyar Nemzet polgári napilap főszerkesztő-helyettese volt, akit Markóczy Sándor mutatott be a résztvevőknek. Szerető Szabolcs bevezetőjében kiemelte a múlt szombati békemenet jelentőségét, ami véleménye szerint fordulópont és valaminek a kezdete volt. Ezt követően részletesen elemezte az 1989-től eltelt időszakot, kitérve az eddigi országgyűlési választásokra, különösen a 2010-es kétharmados eredmény jelentőségére. Elmondta, hogy mára végérvényesen kiderült, hogy a két politikai erő alapkérdésekben nem ért egyet és a baloldal fő szövetségese az „amnézia”. Részletesen szólt a 2010. évi választás utáni intézkedésekről, a költségvetés helyzetéről, az Alaptörvény 2012. január elsejei hatályba lépéséről, a média törvény, valamint a sarkalatos törvények körüli támadásokról. Szó esett még az IMF-el és az Európai Unióval folytatott tárgyalásokról, a múlt heti EU-parlamenti vitáról, valamint - részben erre adott válaszként - a békemenetről. Szerkesztő Úr reményét fejezte ki, hogy a tárgyalások végén kiegyezés születik. A háromnegyed órás előadást követően - kötetlen beszélgetés keretében - a felmerült kérdésekre válaszolt.
16 Fénykép
Kis falunkban évtizedek óta hagyomány, hogy karácsonykor a katolikus templomba a lakók felajánlásaként kerül a kertet kinövő fenyőfa, karácsonyfává átváltozva. 2011 karácsonyán sem volt ez másképp, Lánci György a Baráti Kör pártolótagja adományozott két darab, gyönyörű fenyőfát, amelyeket immár feldíszítve, a karácsonyi időszakban megcsodálhatunk a templomban.
8 Fénykép
Karácsony közeledtével immár harmadik alkalommal tartottunk ökumenikus adventi gyertyagyújtási ünnepséget kis falunkban, melynek szervezését, lebonyolítását idén teljes egészében a Baráti Kör tagjai vállalták magukra. A katolikus templom bejárata mellett állítottuk fel az adventi koszorút, melynek gyertyáit mind a négy vasárnap, este fél hatkor, ünnepélyes keretek között gyújtottuk meg. Jöttek gyerekek, fiatalok és kicsit korábban születettek, egy-egy alkalommal 40-50 fő hallgatta Urbanik György katolikus plébánost, Sipos-Vizaknai Gergely református lelkészt, akik az ünnep előkészületeként a lelki ráhangolódásban voltak segítségünkre és adventi gondolataikat osztották meg velünk. Varga Gabriella színművésznő, Csányi János színész-rendező, Török Gáborné és Szotyori Nagy Gábor egy-egy adventi, karácsonyi verssel, a katolikus kórus Bogár Imre karnagy vezetésével szintén adventi, karácsonyi énekekkel színesítették az estet. Bár az időjárás idén kegyes volt hozzánk - nagy hideg és hóesés szerencsére egyszer sem volt -, a rendezvény befejezéseként mindenki szívesen fogadta, hogy a jelenlévőket egy pohár meleg teával, forralt borral, házi készítésű finomságokkal látták vendégül a Baráti Kör tagjai. Az adventi gyertyagyújtás december 18-án a katolikus templomban Szotyori Nagy Gábor orgonaművész és Molnár Eszter oboaművész ünnepi hangversenyével zárult.
15 Fénykép
A Sződligetiek Baráti Köre az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepi megemlékezésére gyűlt össze Sződliget főterén, az önkormányzat által rendezett ünnepségen. Emlékezni szerettünk volna a hősökre, elesettekre, túlélőkre. 56’ velünk élő történelem – 55 évet még befogad az emlékezet - hiszen velünk él, mert nagyapáink, szüleink ott voltak, átélték a reményt adó napokat. Később pedig saját életükben tapasztalták meg a forradalom utáni kommunista megtorlást. Első kézből hallottuk, halljuk a kommunisták rémtetteit. A sződligeti általános iskolás gyerekek műsorral készültek. Aranyosak, kedvesek voltak. Lendületesen és hiba nélkül adták elő műsorukat, láthatóan sokat foglalkoztak, tanultak erre a napra. Minden tökéletes lett volna, ha a polgármesterünk nem szólal meg, vagy fogadott volna egy hivatásos beszédírót, aki legalább tudja, miről szól október 23-a. E helyett hallhattuk, hogy remeg a lába és milyen galaktikus győzelmet aratott egy évvel ezelőtt. Polgármester úr! Október 23-a nem erről szól! Akkoriban az emberek lába nem azért remegett, mert nem tudtak felolvasni három sort. Ott, és akkor életről és halálról szóltak azok a percek, azok az órák, napok. A Sződligetiek Baráti Köre javasolja a polgármesternek, hogy október 3-át nevezze ki „galaktikus győzelme” napjának, és tartsanak ünnepi játékokat Sződliget főterén. Sok sikert hozzá. De egyet kérünk: az 1956 megemlékezést hagyja meg azoknak, kik a hősökre, elesettekre, túlélőkre emlékeznek. Köszönjük.
14 Fénykép
Damjanich János imája Ima kivégeztetésem elôtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erôsen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelembôl sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké! Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni. Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.
19 Fénykép
A baráti kör tagjai - családtagokkal, ismerősökkel együtt - kihasználva talán az idei utolsó nyári napok egyikét, péntek kora délután még egyszer a szabadban találkoztak, szalonnát sütögetve egy kis baráti beszélgetésre. Pillanatok alatt terülj-terülj asztalkámat varázsoltak a kisrét közepére, a kosárkákból előkerültek a frissen sütött pogácsák és egyéb finomságok, így addig sem maradt senki éhes, amíg a ropogó tűz mellett mindenki sorra került és megsütötték a magukkal hozott szalonnát. Már kezdett sötétedni, amikor a jó hangulatú társaság tagjai elköszöntek egymástól, de a találkozások a jövőben is rendszeresek maradnak.
16 Fénykép
Megemlékezésünknek nem célja semmiféle uszítás a környező országok vagy nemzetek ellen – az évszázados, máig tartó problémák megoldására pedig nem lehet alkalmas. Mindössze azt szeretnénk, hogy sokan megismerjék a Trianonnal kapcsolatos történelmi tényeket; hogy minél többen tisztán lássák, mit és miért követtek el – többek között – a magyarok ellen.
58 Fénykép