Éppen még a lecsófesztivál „fáradalmain lazítottunk”, ami fáradalom részemről most a kóstolásban merült ki, amikor Fónagy Pisti a főszervező csak így egyszerűen rákérdezett: ugye indulsz az almáspite sütő versenyen? /Aminek nem mellékesen szintén Ő a főszervezője./ Őszintén addig nem is gondoltam rá, de miért is ne? Igaz, szólóban még semmilyen versenyen nem indultam, a „Vándor fakanál” főzőverseny igazi csapatmunka és jó szórakozás egyben, de valamikor el kell kezdeni.
Tuti pite receptje általában mindenkinek van, nekem éppen nincs, vagyis mindig úgy variálom, ha éppen kóstoltam egy még finomabbat, elkértem a receptet és azt is kipróbáltam, így kétszer nem sütöttem meg ugyanazt a pitét. Aztán a nevezés előtt két nappal Pisti még rákérdezett: „hányfélét sütsz?” Hát ez volt a hab a tortán, nem hogy próbagyártásra sincs időm, most még talán többféle is kellene? Mondom indulásnak egyfélét, aztán majd meglátjuk, hogy sikerül. Ezt is munkából hazarohanva dobom össze. Így is történt. Percre ki volt számolva az időm, délután ötre kellett vinni a sütit. A megsült süteménnyel – a hűtést elősegítendő – tepsistől a teraszon ugráltam, hogy mielőbb szeletelni tudjam, tálcára rendezni, be az autóba és irány Vác. Pénteken leadtam az éppen kihűlt alkotásomat, megkaptam a sorszámomat, másnap délután az eredményhirdetésre az esélytelenek nyugalmával mentem.
Először a különdíjasok kerültek sorra, majd jött a harmadik helyezett, aztán Pisti mondja a második helyezettet, nem akarok hinni a fülemnek, a saját nevemet hallom! Huszonnégy indulóból a 13 tagú nemzetközi (volt köztük német, amerikai is) zsűri dobogósra értékelte a pitémet, igazi meglepetés és nagy-nagy öröm volt. Istvánnak másnap ennyit írtam: „Jövőre, Veled, ugyanitt”. Most már a helyezés is kötelez, tényleg legalább kétfélét kell addig kigondolni, de sebaj, van rá majd’ egy évem!
A tészta hozzávalói: 50 dkg sima liszt, 20 dkg porcukor, 25 dkg margarin, 2 tojás sárgája, 3-4 evőkanál tejföl, csipet só, 1 csomag sütőpor, 1 vaníliás cukor, reszelt citromhéj, pici őrölt fahéj.
Töltelék: 1,5-2 kg alma, cukor, 1 csomag vaníliás pudingpor, 1 vaníliás cukor, őrölt fahéj, pici őrölt gyömbér, 1 kupica gyümölcspálinka, 2 tojás fehérje, mandulaforgács, a szóráshoz fahéjas porcukor.
Elkészítés: a lisztet a sütőporral elkeverem, a szobahőmérsékletű margarinnal és a többi hozzávalóval összegyúrom, 2/3 részét beteszem a hűtőbe, 1/3 részét a mélyhűtőbe.
Az almát meghámozom, egy részét leszerelem, másik részét apró cikkekre vágom, majd a cukorral félpuhára párolom. Amikor levet enged, rászórom a pudingport még egy kicsit párolom, hogy besűrűsödjön, majd a többi hozzávalót is belekeverem. A két tojásfehérjét nem túl keményre felverem, majd óvatosan a langyos almához keverem. Ha az alma nem karakteres ízű, bátrabban használom a fűszereket. Amennyiben az alma túl sok levet enged, vagy leöntök belőle, vagy két pudingot használok. A pudingport egy kis almalében külön is ki lehet keverni és úgy önteni az almára, akkor biztos csomómentes lesz.
Előveszem a tészta 2/3-os részét, kinyújtom, majd egy közepes méretű tepsibe teszem. Legegyszerűbb, ha a sütőpapíron nyújtom a tésztát aztán óvatosan (kis segítséggel) átemelem a tepsibe. Az almát egyenletesen elosztom a tésztán, majd a kissé lefagyasztott 1/3 rész tésztát nagylyukú reszelőn a ráreszelem. Megszórom mandulaforgáccsal, kb. 180 fokra előmelegített sütőben (légkeveréses) 35-40 percig sütöm. Ha a mandula nagyon pirulna a tetején, fóliával letakarom, hogy ne égjen meg. Sütés után fahéjas porcukorral megszórva tálalom.
Hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges.