Hónapunk neve a latin October, „Nyolcadik” hónapnévből ered, mivelhogy a régi római naptárban az évkezdő márciustól számítva ez volt az év nyolcadik hónapja. Egyedül Domitianus császár tett kísérletet a név megváltoztatására, amennyiben önmagáról neveztette el. Rossz császár volt, a „domiciánus” hónapnév nem kellett senkinek.
Róma októberi ünnepei a márciusi jeles napok tükörképei. A földműves, a halász, a hajós és a katona a márciustól októberig tartó nyárias időszakban volt aktív. Márciusban tolta vízre a hajóját, vette elő a szerszámait, fényesítette ki a fegyvereit, és októberben vontatta partra, rakta el őket, illetve olajozta meg az utóbbiakat, hogy a téli nedvességtől be ne rozsdásodjanak.
Október a szüret ideje
A szüret a parasztgazdaságokban kölcsönös segítséggel végzett társasmunka, a városi szőlő-monokultúrás gazdaságban általában bérmunka, a 19. század közepe előtt a földesúri szőlőkben főként robotmunka.
A kisebb szőlőkben a család ma is meghívott segítőkkel szüretel. A házigazda, a tulajdonos vendégül látja a szüretelőket étellel-itallal, a szőlőből, mustból kóstolót vihetnek haza. Bortermő vidékeken nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat rendeztek. A 16-17. században a szüret idejére a törvénykezést is beszüntették. A 19-20. század fordulóján a szüreti felvonulásokat, akárcsak az aratásiakat, miniszteri rendelettel egységesítették és szabályozták, mintául véve a 18-19. századi uradalmi szőlőmunkások szokásait.
A szüreti szokások a szőlőszedés utolsó napjához, a végzéshez kapcsolódtak: az uraság megkötözése; szüreti koszorú elkészítése; a koszorúvivők leöntése vízzel; az uraság köszöntése verses rigmusokkal; a legjobb szedők megajándékozása pl. kendőkkel; végzéstánc; mulatság.
A szüret időpontja a 18-19. században valamilyen jeles naphoz kötődött. Szent Mihálytól (szeptember 29.) Simon-Júdás (október 28.) napjáig. Az Alföld több vidékén Szent Mihály napkor kezdték a szüretet. A Dunántúl nagy részén és Erdélyben Terézia (október 15.), a Balaton és Kőszeg vidékén Orsolya (október 21.), Tokaj-Hegyalján Simon-Júdás (október 28) napján.
OKTÓBER 1. – LISIEUX-I SZENT TERÉZ
LISIEUX-I SZENT TERÉZ (Alençon, 1873. január 2. – Lisieux, 1897. szeptember 30.) a bencés apácákhoz járt iskolába. 1883-ban súlyosan megbetegedett, de pünkösd napján megjelent neki a Szűzanya, rámosolygott és meggyógyította. Ettől kezdve vágyott a kolostori életre. Ezt csak fokozta, hogy két nővére is belépett a karmelitákhoz. 1887 karácsonyán édesapja is beleegyezését adta, hogy Teréz belépjen a Kármelbe. A püspök azonban megtiltotta ezt. Teréz Rómába utazott, hogy a pápától kérjen segítséget. XIII. Leó az ügyet az egyházi elöljárókhoz, végső soron Istenhez utasította. Decemberben a püspök megadta a kolostorba lépéshez szükséges engedélyt, de meg kellett várnia a nagyböjt végét. Végre 1888. május 9-én átléphette a lisieux-i Kármel kapuját. Ettől a naptól kezdve a következő volt elfoglaltsága: hét és fél óra zsolozsma és elmélkedés, őt óra munka, két óra közös foglalkozás, két óra egyéni foglalkozás, fél óra oktatás, összesen egy és háromnegyed óra étkezési idő és hat-hét óra éjszakai pihenés. Verseket kezdett írni, Jeanne d’Arc küldetése címmel drámát írt, amelyet elő is adtak a nővérek. 1895-ben nővérei kérésére és a prióra parancsára elkezdte írni gyermekkora emlékeit. 1896. január 20-án adta át feljegyzéseit, amely az Egy lélek története c. könyv első nyolc fejezetét tartalmazza. 1897-ben a prióra összegyűjtötte Teréz különböző mondásait, ez a gyűjtemény 1926-ban Az utolsó szavak címmel jelent meg. Teréz folytatta visszaemlékezéseit, ezekből állt össze az Egy lélek történetének kilencedik és tizedik fejezete. Szeptember 30-án halt meg.
Lisieux-i Szent Terézt 1923-ban boldoggá, 1925-ben szentté avatták. Ugyanebben az évben, december 14-én a missziók főpatrónájává nyilvánította a pápa, 1944-ben pedig Franciaország második patrónája lett.
OKTÓBER ELSŐ HÉTFŐJE – HABITAT VILÁGNAP
A HABITAT VILÁGNAPot 1986. október 6-án rendezték meg először világszerte, az ENSZ Emberi Települések Bizottságára, a Habitatra utalva. A Habitat 1976-ban alakult, fő célkitűzése a települések életkörülményeinek minőségi javítása. A Habitat világnap célja a figyelemfelkeltés annak érdekében, hogy a világon minden ember számára biztosítani lehessen a legelemibb jogot, a kellemes otthont és lakáskörülményeket.
OKTÓBER 2. – SZENT ŐRZŐANGYALOK
Őrangyalok ünnepét a XVI. században-Spanyolországban kezdték megülni. Innen terjedt el a Tridentinum hatására is Európában. Az Egyházban a XVII. században vált általánossá. Először szeptember első vasárnapján ünnepelték, így hazánkban még a századfordulón is. Később került X. Pius intézkedésére végérvényesen Mihály arkangyal nyolcadába, mai helyére.
OKTÓBER 4. – ASSISI SZENT FERENC „Isten szegénykéje”
A ferences, más néven minorita szerzetesrend alapítója, Assisi Szent Ferenc (1182 körül–1226., névünnepe október 4.) a kereszténységben a Giovanni nevet kapta. A Francesco („Francia”) ragadványnevet annak köszönhette, hogy édesanyja francia volt. E tiszta szívű szent megújította az egyház szellemét, eszméi új lendületet adtak a középkor misztikus romantikájának. Személye a földi javakról való lemondás, az egyszerűség és a szeretet jelképe lett. Képmásain az általa alapított rend barna vagy szürke, csuklyás csuháját viseli, amit a derekán csomózott kötél fog össze. A kötél 3 csomója a szegénységet, szüzességet és engedelmességet, a franciskánusok kötelmeit jelenti. E három szerzetesi erény gyakran feltűnik a ferences allegóriákban (pl. Szent Ferenc eljegyzi magát a Szegénység úrnőjével). Könnyen felismerhető a kezén, lábán és oldalán látható stigmákról, Krisztusnak szögek és lándzsa ütötte öt sebéről. A legenda szerint egy hatszárnyú, kitárt karú, szeráfi Krisztus jelent meg előtte, és a látomás sebeiből tűző sugarak jelölték meg életre szólóan a testét. Attribútumai: feszület (a stigmák miatt), liliom (a szűzi tisztaság jelképeként) és koponya, mely a földi lét hiábavalóságát jelenti.
OKTÓBER 4. – PÁZMÁNY PÉTER SZÜLETÉSNAPJA – 1570
PÁZMÁNY PÉTER ([Nagy] Várad, 1570. október 4. – Pozsony, 1637. március 19.): író, esztergomi érsek.
Református nemesi család fia. 1593–97-ben a Collegio Romano teológusnövendéke. 1597–1600-ban Grazban filozófiát tanított, 5 latin nyelvű disszertációs tézisfüzetet állított össze. 1600. október 15-én Vágsellyére, 1601 februárjában Kassára küldték magyar gyóntatónak. 1602 nyarán Magyari Istvánnak Az országokban való sok romlásoknak okairól című könyvére írt Feleletével (Nagyszombat, 1603) megnyitotta hitvitáinak sorát. Grazban tanított, itt írta Imádságos könyvét (1606). Népszerűségét mutatja, hogy a szerző életében további három kiadása jelent meg. Teológiai doktor lett, majd 1607 novemberében végleg visszatért Magyarországra, s Forgách Ferenc érsek mellett a kibontakozó ellenreformáció irányítója lett. 1608-ban a pozsonyi országgyűlésen tiltakozott a jezsuiták száműzetését kimondó határozat ellen. Hitvitáinak tanulságait leszűrve Pázmány Péter összeállította fő művét, a katolikus hitvédelem hatalmas szintézisét, az Isteni igazságra vezérlő Kalauzt (Pozsony, 1613). Ezt követő polemikus írásai a Kalauz tételeit védik. Rómában tisztázta magát állítólagos szabados életmódjának és protestáns kapcsolatainak vádja alól. A pápa föloldotta jezsuita fogadalma alól, s turóci préposttá, 1616-ban esztergomi érsekké nevezték ki. Ezzel az ország főkancellárjává is vált, s a királyi tanácsban jelentős szerephez jutott. II. Ferdinánd magyar királlyá választása mellett érvelt, s 1618. július 1-jén ő koronázta meg. 1623-ban Bécsben magyar papnevelő szemináriumot alapított (Pázmáneum). Lefordította Kempis Tamás Imitatio Christi című művét (Kempis Tamásnak Krisztus követésérül négy könyvei, Bécs, 1624). 1635-ben Nagyszombatban egyetemet alapított, egyelőre csak teológiai karral, vezetését jezsuitákra bízta. Megjelent kb. száz prédikációját tartalmazó gyűjteménye (Pozsony, 1636), 40 évi hitszónoki tevékenységének eredménye. Végakarata szerint Pozsonyban a Szent Márton székesegyház kriptájába temették el.
Írói munkásságát elsősorban gyakorlati célok irányították. Vitairatait erős logika, tömörség, a bonyolult jelenségek áttekinthetővé, az elvont fogalmak szemléletessé tétele, a különféle hangnemek alkalmazása jellemzi a pátosztól az iróniáig, a nyersességtől a líraiságig. Kalauza a felekezeti polémiák valamennyi vitás kérdésére igyekszik választ adni.
Irodalmi szempontból prédikációgyűjteménye a legjelentékenyebb. Mind beszédei, mind egyházszervezői és egyházpolitikai tevékenysége segítették a rekatolizációt. Művei a magyar nyelv végleges diadalát jelentik az egyházi prózában; számos elvont fogalmat ő fejezett ki először magyarul.
OKTÓBER 6. – AZ ARADI VÉRTANÚK EMLÉKNAPJA – GRÓF BATTHYÁNY LAJOS KIVÉGZÉSÉNEK NAPJA – NEMZETI GYÁSZNAP
1849. október 6-án az orosz segítséggel levert szabadságharcot követő császári megtorlás során Pesten kivégezték gr. Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt. Ugyanezen a napon a szabadságharc 12 tábornoka (Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly) és egy főtisztje (Lázár Vilmos ezredes) szenvedett vértanúhalált Aradon. Gróf Batthyány Lajost 1870. június 9-én temethették el nyilvános tiszteletadással, majd 1874. május 26-án helyezték el a Kerepesi temető mauzóleumában. Kivégzésének helyén 1926-ban avatták fel az örökmécsest. A véres megtorlásnak összesen 157 hazafi esett áldozatul, és számosan kényszerültek hosszú évekre belső vagy külső emigrációba. AZ ARADI VÉRTANÚK KIVÉGZÉSÉNEK NAPJÁt 2001-ben a 237/2001.(XII.10.) kormányrendelet alapján NEMZETI GYÁSZNAPpá nyilvánították.
Damjanich János imája
Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra
Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké!
Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.
Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.
Damjanich Emíliának vigasztalásul
OKTÓBER 7. – RÓZSAFÜZÉR KIRÁLYNŐJE
Olvasós Boldogasszony, újabb finomkodó szóhasználattal Rózsafüzér Királynéja ünnepét rendesen október második vasárnapján szokták megülni. Népünk olvasókultuszáról itt csak annyit jegyzünk meg, hogy az olvasó-ájtatosság a dominikánusok buzgólkodására a XV. század folyamán nyerte el mai formáját.
OKTÓBER 8. – SZŰZ MÁRIA, MAGYAROK NAGYASSZONYA
Magyarok Nagyasszonya ünnepét Vaszary Kolos hercegprímás kérésére engedélyezte a pápa, amikor hazánk megérhette fennállásának millenniumát (1896). A liberális nemzetállamra jellemző ünnepi törvénycikk nem említi az oltalmazó Nagyasszony nevét.
A Regnum Marianum barokk világában a Napbaöltözött Asszony ábrázolásából bontakozik ki a Patrona Hungariae jellegzetes, máig érvényes ikonográfiája, amelyen a Szűzanya fejére a tizenkét csillagú korona helyett a Magyar Szent Korona, a karján ülő kis Jézus helyébe az ország almája, Mária másik kezébe pedig az ország jogara, kormánypálcája kerül. A lábánál feltűnő félhold a török veszedelem elmúltával bőségszaruvá, mintegy a magyar Kánaán, az extra Hungariam non est vita jelképévé alakult. Ez a barokkos Mária-ábrázolás képekről, szobrokról, céhzászlókról, pénzekről, később postabélyegekről közismertté válik. Pázmány Péter egyik prédikációjában mondja: mái napig költő pénzünkön a Boldogasszony képe körül ama szokott bötűkkel, Patrona Hungariae, Magyarország Asszonyának valljuk a Szent Szüzet.
OKTÓBER 9. – SZENT DÉNES
Dénes, Páris vértanú püspöke (III. század), a Merovingok, majd Karolingok védőszentje. Emlékezetét a sírja fölött emelt Saint-Denis-apátság, a francia királyi család temetkezési helye ápolta és terjesztette. A jámbor legenda szerint lefejeztetése után fejével a kezében ment sírjába. Sokszor így is ábrázolják. A Tizennégy Segítőszent egyike, fejfájósok szokták magukat oltalmába ajánlani.
OKTÓBER 10. – FLÓR FERENC, A „LEGMAGYARABB MAGYAR ORVOS” SZÜLETÉSNAPJA – 1809
A „legmagyarabb magyar orvos”, Flór Ferenc (Váradolaszi, 1809. okt. 10. – Budapest, 1871. júl. 7.) szerteágazó tevékenységet folytatott: sebészi működése mellett az 1849-es szabadságharc katonaorvosi szolgálatának és Pest közegészségügyi hálózatának megszervezője, az orvosi szaknyelv magyarításának kezdeményezője volt.
Erdélyből, Nagyvárad mellől származott, a pesti egyetemen 1833-ban avatták orvosdoktorrá: elsőként írta és védte meg magyarul Kisdedápolás című disszertációját. Berlinben és Bécsben ismerkedett a legújabb sebészeti eljárásokkal. 1847-ben az elsők között alkalmazta a kloroformos altatást. Külföldi tanulmányútjáról hazatérve sebészi állást nem kapott, egy ideig az egyetem állatorvosi intézetében tanított. Először itt ismerte fel, hogy az orvosi nyelv latin szakkifejezéseinek magyarítására milyen nagy szükség lenne. Bugát Pállal, az 1831-ben elindított Orvosi Tár alapítójával együttműködve – később már társszerkesztőként – közösen teremtették meg a magyar orvosi „nevezéktan” alapjait. 1847-ben Pest város főorvosának és a Rókus Kórház igazgatójának választották meg. Nagy tekintélyét annak is köszönhette, hogy az 1838. évi jeges árvíz idején ő is csónakos csapatot szervezett és életét kockáztatva mentette a bajba jutottakat. Tapasztalatai ösztönözték arra, hogy javaslatot tegyen a mentésügy megszervezésére, sőt könyvet is írt a vízbe fúlt emberek felélesztéséről és a vízből való mentés technikájáról.
1848 tavaszán az elsők között jelentkezett a nemzetőrségbe, majd katonaorvosi szolgálatba, amelynek 1849 januárjától a vezetője lett: újjáteremtette a honvédorvosi szolgálatot, megszervezte a front- és hátországi betegellátást, felszámolta a műszer- és gyógyszerhiányt, létrehozta a tábori kórházak rendszerét. Indítványára nevezték ki 1849 áprilisában Kossuth Zsuzsannát, Kossuth Lajos húgát országos főápolónőnek. Ezzel a katonai betegellátó szolgálatba önkéntes női segítőket is bevontak; ez újnak számított, mivel a honvédségnél addig csak férfi betegápolókat alkalmaztak. Megszervezte a központi katonai gyógyszertárat, a mozgó tábori patikák rendszerét. Újdonságnak számított az újoncok orvosi ellenőrzése, a rokkantak utókezelése, a kórházi ügyvitel szabályozása, naprakész statisztikák és jelentések készítése, amelyek alapján lehetővé vált az erők gyors átcsoportosítása. Humanitására, egyben szigorúságára jellemző, hogy Debrecenben vasra veretett és hadbíróság elé állíttatott egy betegápolót, aki sebesült foglyot bántalmazott.
1849 júniusában váratlanul leváltották, mivel az új hadügyminiszter, Görgey Artúr, saját bizalmasát kívánta a honvédség főorvosaként alkalmazni. Flór a tartaléksereg főorvosa lett. 1849 augusztusában már az Új épület foglya, ahol másfél évi börtönre és állásvesztésre ítélték. Szabadulása után, 1851-ben Tápiószelére száműzték, ahol rendőri felügyelet alatt állt. Tizenkét évig gazdálkodással és a környék betegeinek gyógyításával foglalkozott, miközben „veszedelmes bűnözőként” tartották nyilván. A Bach-rendszer bukása után, 1861-ben visszahelyezték Pest tiszti főorvosi és Rókus kórházi igazgatói állásába. Újult erővel látott munkához, de alig tíz hónap múltán, a kormányzati rendszer megváltoztatása elleni tiltakozásul lemondott hivataláról és visszaköltözött Tápiószelére. Ez nem jelentett teljes visszavonulást a közélettől: az Orvosegyesület vándorgyűlésein hallatta a hangját, egyik kezdeményezője volt az orvosi érdekvédelmi mozgalomnak, az orvosok és a közigazgatás viszonyának rendezését szorgalmazta, kollégáit jótékonysági alapítványokkal segítette.
A kiegyezés után másodszor is visszahelyezték fővárosi tiszti főorvosi és kórházigazgatói székébe. Közel 60 évesen is teli volt ambícióval: részletes terveket dolgozott ki Pest közegészségügyi állapotának rendezésére – az ivóvízellátásra, szennyvízelvezetésre, központi húsvágóhíd megépítésére -, a Rókus Kórház fejlesztésére. Ezek megvalósítására már nem jutott ideje – 1871. július 7-én a Rókus Kórház előtt a lóvasút halálra gázolta.
OKTÓBER 15. – AVILAI SZENT TERÉZ
Teréz, azaz Nagy Szent Teréz, profán utalásokban Avilai Teréz (1515 – 1582) az Egyház egyik legnagyobb női szentje, a világirodalom legnagyszerűbb nőíróinak egyike, VI. Pál egyházdoktorrá nyilvánította (1970). A hagyomány szerint egy szeráf az isteni szeretet tüzes lándzsájával döfte át a szívét (transverberatio). Ezt a jelenetet örökíti meg Bernini híres szobra a római S. Maria Vittoria-templomban.
Többek között megreformálta a sarutlan karmelita rendet, amely Bécsben, majd a hajdani habsburgi birodalom más városaiban is gyökeret vert.
OKTÓBER 17. – DEÁK FERENC SZÜLETÉSNAPJA – 1803
DEÁK FERENC (Söjtör, 1803. október 17. – Budapest, 1876. január 28.): politikus, országgyűlési követ, az első felelős magyar kormány igazságügy-minisztere. „A haza bölcse”. Apja jómódú középbirtokos volt. Édesanyja Sibrik Erzsébet, a Győr megyei csécsényi (ma Rábacsécsény) Sibrik Antal – Győr megye alispánja – elsőszülött leánya. Deák kamaszkorában elveszítette szüleit; csendes, zárkózott természetűvé vált. Keszthelyen kezdett iskolába járni, később a pápai Királyi Algimnázium növendéke lett (1812–13). Innen került a nagykanizsai piarista gimnáziumba, ahol 1817-ben végzett. Az év őszétől a Győri Királyi Tudományakadémián bölcseleti és jogi tanulmányokat folytatott. Ezután Pestre került joggyakornoknak, és 1823 végén kapta meg ügyvédi oklevelét. 1824-től 1832-ig Zala megye fizetés nélküli alügyésze és árvaválasztmányának jegyzője volt, és a törvényszéki üléseket járva megismerte a megyei jogi élet minden apróbb részletét. Szabadidejében sokat olvasott és a magyar alkotmány- és jogtörténetet tanulmányozta. Kedvelte Berzsenyi Dániel és Kisfaludy Sándor költészetét, leginkább azonban Vörösmarty Mihály műveihez vonzódott. 1833-36 között – és később 1839-40-ben – Zala megye országgyűlési követe volt a pozsonyi diétán. Hamarosan az ellenzék egyik vezére lett; a jobbágyság helyzetének javításátért és a szólás valamint a sajtó szabadságáért küzdött. Később ő lett a liberális ellenzék vezérszónoka. A Magyar Tudományos Akadémia 1939-ben választotta tagjai közé. 1845-ben a Védegylet tagja lett. Politikai nézeteit tekintve Kossuth és Széchenyi eszméi között állt. 1847/48-ban ismét követnek választották. Az 1848-as áprilisi törvények elfogadása után, a Batthyány Lajos vezette első felelős magyar kormány igazságügyi minisztere, a miniszterelnök jobb keze lett. A szabadságharc leverését követően azt vallotta, hogy ragaszkodni kell a ’48-as elvekhez, az ország alkotmányos önállóságához, így magát az alkotmányt kedvező pillanatban egy tollvonással helyre lehet állítani. 1851-ben Schmerling osztrák igazságügy-miniszter felszólította, hogy vegyen részt az igazságügyi reformok tárgyalásában, de ezt nem vállalta. 1855-ben az MTA elnökévé választották. 1860. december 29-én Ferenc József császár kihallgatásra kérette, hogy vele is megvitassa a kiadatás előtt álló februári pátenst. Deák nem értett egyet. Az 1861-es országgyűlés előtt részt vett az országbírói értekezleten, Pest belvárosi képviselője és egyben az ún. felirati párt vezére lett. Május 13-án megtartotta felirati beszédét és javaslatát: szerkesszenek feliratot a királyhoz a 48-as alkotmány visszaállítása érdekében. A felirati javaslat visszautasítása után, augusztus 8-án újat szerkesztett. 1865. április 15-én a Pesti Naplóban megjelent ún. Húsvéti Cikke, amelyben a Habsburg-házzal való jövőbeni kiegyezés gondolatát körvonalazta. Az 1865-ös országgyűlés pártja számára meghozta a győzelmet (48-as törvények, a megyei autonómia visszaállítása, dualisztikus tervek). 1866-ban egy újabb császári meghallgatás alkalmával gróf Andrássy Gyulát ajánlotta miniszterelnöknek. 1867-ben Kossuth Lajos Deáknak címezte a kiegyezést ellenző ún. Kassandra-levelet. 1867. június 8-án megkoronázták Ferenc Józsefet. Az új kormányban Deák Ferenc nem vállalt munkát, de az országgyűlés többségi pártját, a „Deák pártot” ő irányította. Jelentős szerepe volt az első évek liberális polgári törvényeinek létrehozásában. Deák később betegsége miatt és a vezető réteg közömbösségét, haszonhajhászását, megalkuvását látva elkedvetlenedett, és visszavonult a politikától, de haláláig neve tartotta össze különböző platformokból álló pártját. 1876. január 29-én hunyt el. Deák Ferencet a nemzet halottjának tekintették, a végtiszteletadást az országgyűlés rendezte. A „haza bölcse” a Fiumei úti sírkert (Kerepesi temető) egyik mauzóleumában nyugszik.
OKTÓBER 18. – SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA „Az orvos”
Október 18-án a keresztények Lukács evangélistáról emlékeznek meg. A hagyomány szerint Pál apostolt kísérte missziós útjain, mestere halálát követően pedig Egyiptomban és Görögországban prédikált. Evangéliumán kívül őt tartják az Apostolok Cselekedetei című újszövetségi könyv szerzőjének is. Polgári foglalkozására nézve orvos volt. Pál emlegeti így: „Lukács, ama szeretett orvos” (Kol 4,14). Így lett az orvosok, kórházak, fürdők jeles szentje.
OKTÓBER 20. – BALASSI BÁLINT SZÜLETÉSNAPJA – 1554
BALASSI BÁLINT (Zólyom, 1554. október 20. – Esztergom, 1594. május 30.): költő, drámaíró. Protestáns főnemesi családban született. 1569-ben apját összeesküvés vádjával letartóztatták, a család Lengyelországba menekült. 1575-ben részt vett Bekes Gáspár Báthory-ellenes katonai vállalkozásában, melyet titokban a Habsburg-udvar támogatott. Megsebesült, fogolyként az erdélyi fejedelmi udvarba került. Az 1576-ban lengyel királlyá választott Báthory István megkedvelte a költőt, aki kíséretének tagjaként követte őt a lengyel királyi udvarba is. 1577-ben apja meghal, ő pedig hazatér, hogy örökségi ügyeit intézze, magát pedig tisztázza a lengyel kapcsolatai miatt ellene ismételten fölmerült vádak alól. 1578 és 1584 között váltakozó hevességgel udvarolt Ungnád Kristófné Losonczy Annának (Anna-versek); közben más szerelmi kalandokba és néhány botrányba keveredett. 1584 karácsonyán feleségül vette megözvegyült unokatestvérét, Dobó Krisztinát. A hozománynak tekintett Sárospatakot elfoglalta, de rögtön el is veszítette; vérfertőzésért és felségárulásért perbe fogták. 1586-ban katolizált. Házasságát érvénytelenítették, ám a vádakat elejtették és a legfontosabb birtokait is visszaszerezte. 1588–89 a legtermékenyebb időszaka: a Júlia-versek körül kialakult a Maga kezével írott könyve, ekkor írta a Valahány török bejtet, a Szép magyar comoediát; lehetséges, hogy az elveszett Jephtes históriáját is. Talán ekkor szervezte meg a „nyolc ifiú legény” reneszánsz költői körét. 1589-ben az időközben megözvegyült Losonczi Annával kötendő házassági tervének kudarca miatt és egy új hadjárat hírére Lengyelországba távozott. Ott írta a Caelia-verseket, múzsája Wesselényi Ferencné Szárkándy Anna lehetett. 1594-ben a török kézen levő Esztergom ostromakor szerzett sebeibe hal bele. Korának egyik legszélesebb látókörű embere volt, értett horvátul, latinul, lengyelül, németül, olaszul, románul, szlovákul és törökül, s e tudása visszaköszönt egyes verseinek formavilágában is. Lírájában jelenik meg Magyarországon először a vallásos-feudális udvari szerelem eszmerendszere, melyben a lovag és a hölgy kapcsolata az istenszeretetre és a hűbérest a hűbérúrhoz fűző viszonyra hasonlít. A „Maga kezével írt könyve” töredékben maradt (Balassa-kódex), de megszerkesztett verseskötet. Egyik részében első korszakának (az 1570-es évek végétől 1584-ig) 33 verse található, sokféleképpen értelmezhető, laza rendben. Erre válaszol a második korszak ugyancsak 33 versből álló következő része (1585–89). A ciklust történetmondó szerkezet keretezi. Nem tudni, hogy a vallásos versek föltételezhetően szintén 33 darabból álló gyűjteménye a világiak előtt vagy után helyezkedett-e el. A kötettervben a hármas szám Istent, a 33-as a krisztusi korban lévő költőt jelképezheti. Műfaji újítása a technikailag kifogástalan Szép magyar comoedia. A Caelia-sorozatban, mely Balassi Bálint utolsó korszakát (1589 végét) nyitja meg, kevesebb a történetmondás, sőt az irodalmon kívüli világgal való kapcsolatnak alig vannak nyomai. Az 1593 körüli Fulvia-versek keletkezésének hátteréről csekély ismereteink vannak (Valami új versek). A korábbiakkal ellentétben a harmadik pályaszakasz művei már nem énekek, hanem szövegversek. A töredékesség látszólagos: a fikció világában ugyan kútba esett a költő által tervezett 99-es vagy 100-as kötetfölépítés, ám ha megszámláljuk, hogy hány verset szerzett Balassi Bálint a teljes verskötet lezárásáig, épp 100-at (vagy, ha a Caelia-ciklus elejéről nem 1, hanem, 2 vers esett ki, akkor 99-et) kapunk.
OKTÓBER 21. – KRÚDY GYULA SZÜLETÉSNAPJA – 1878
KRÚDY GYULA (Nyíregyháza, 1878. október 21. – Bp., 1933. május 12.): író, hírlapíró.
Iskoláit Nyíregyházán, Szatmárnémetiben és Podolinban végezte. 1895-ben a Debreceni Ellenőr munkatársa lett, majd átszerződött Nagyváradra. A millenniumi kiállítás megnyitására Budapestre utazott, itt kialakította egyéni életformáját; fő támaszpontjai a bohémvilág találkozó- és mulatóhelyei voltak. Ebben a világban teremtődött meg az a sajátosan „krúdys” légkör, amely írásművészetének lényeges alkotó elemét, eredeti hangulatát adta. Kétszer nősült, de sohasem tudott megállapodott családi életet élni. Találóan nevezték magányos lovagnak: különös, büszke, tartózkodó volt. Nélkülözésekkel indult pályáján; termékeny munkásság és páratlan sikerek után eladósodva fejezte be életútját. Hivatalos elismerésben ritkán volt része; távol tartotta magát minden irodalmi csoportosulástól. 1914-ben beválasztották a Petőfi Társaságba, 1930-ban Baumgarten-díjat kapott. Első novellája 15 éves korában jelent meg, 17 évesen egy vidéki hetilap főmunkatársa; írásait rendszeresen közölték országos napilapok, folyóiratok.
A századfordulóig tartó pályaszakaszának legértékesebb írásaiban főként Jókai, Mikszáth és Reviczky hatására a romantika útját követte. A század utolsó éveiben a polgári-városi irodalom felé közelített. A nyírségi dzsentrikúriák zárt világában olyan sajátos tárgyat fedezett föl, amely korlátlan lehetőségeket kínált részint a dzsentri lezüllésének kritikus-ironikus ábrázolására, részint a „régi szép idők” szinte mesterségesen fönntartott maradványainak lírai-nosztalgikus elbúcsúztatására.
1908–10 táján lassú erjedés indult művészetében; ez témaválasztásában, stílusának átformálódásában egyaránt megfigyelhető. A témakör először a középkori szepességi történetekkel, majd a századvégi Pest hangulatának megidézésével (pl. Régi szélkakasok között, 1909) bővült, és a Martinovics-regénnyel (A magyar jakobinusok, 1910) a történelmi tárgyválasztás irányában is kiterjeszkedett. A „krúdys” stílusjegyek különösen az impresszionista hangulatfestésben és jellemformálásban mutatkoztak meg. Hőseit mindinkább a saját képmására formálta. Így jutott el legjellegzetesebb alteregójának, Szindbádnak megteremtéséig: a képzelet szárnyán olyan tájakra vetődik és vezérli az olvasót, amelyekre irodalmunkban előtte és utána senki sem jutott el (Szindbád ifjúsága, 1911; Szindbád utazásai, 1912).
Az igazi közönségsikert (egyúttal korábbi műveinek utólagos fölfedezését) azonban csak A vörös postakocsi (1914) hozta meg; ez mindmáig legnépszerűbb műve. Ebben a vallomást és a századforduló Pestjének világát egyesítette. A forradalmak idején közírói szerepet is vállalt, és Móricz Zsigmonddal és Gárdonyi Gézával elvállalta a Néplap szerkesztését. Az 1920-as években írásművészete sajátos, egyéni realizmus irányába fejlődött. A húszas évek derekától művészetében erős, új hajtás fejlődött: az álom és valóság határán mozgó ábrázolást közvetlenebb, világosabban realista színezetű hang váltotta föl, amely a mindennapi események rendkívül részletező föltárásában nyilvánult meg (Boldogult úrfikoromban, 1930; Az élet álom, 1931).
OKTÓBER 22.
LISZT FERENC SZÜLETÉSÉNEK 200 éves évfordulója – 1811
LISZT FERENC (Doborján [Raiding], 1811. október 22. – Bayreuth, [Németország] 1886. július 31.): zeneszerző, zongoraművész. Kilencéves korában lépett fel először Sopronban és Pozsonyban. 1821-ben Bécsben, majd Párizsban tanult, ahol kapcsolatba került a szellemi élet számos jelentékeny alakjával (Chopin, Berlioz, Paganini, Lamartine, Lamennais, Heine, George Sand, Delacroix), akik döntően befolyásolták szellemi tájékozódását. Már bécsi hangversenyein nagy sikereket aratott, később Franciaországon kívül Londonban és Svájcban is koncertezett. 1835-ben a genfi konzervatóriumban tanít: Minden szellemi áramlat iránt fogékony volt s rokonszenvezett a haladó polgári mozgalmakkal. „Mivel Magyarországon születtem, illő, hogy zenei tehetségemmel hazámat szolgáljam.” –írta egyik levelében. Kijelentése értelmében is cselekedett: 1838-ban a pesti árvízkárosultak javára hangversenyeket rendezett, 1840-ben alapítványt tett a pesti Nemzeti Zenede létesítésére. Amikor 1840-ben Pesten hangversenyezett –ahol, mint karmester is először mutatkozott be –, már Európa-szerte ismert zongoraművész volt, kinek ünnepeltetése máig nem tapasztalt méreteket öltött. Gyakori vendége volt a párizsi, bécsi római koncerttermeknek is. 1848 –61-ben Weimarban a hercegi udvar karnagya. Richard Wagnerrel Párizsban köt életre szóló barátságot. Zeneszerzőként az 1850-es években kezdték elismerni. 1856-ban az ő ünnepi miséjével szentelték fel az esztergomi székesegyházat. Az 1860-as években Rómában élt. Jelentős szerepe volt a pesti Zeneakadémia megalapításában (1875), majd az Akadémia elnökeként a művészképzésben. 1925-ben a Zeneakadémia felveszi alapítójának nevét. 1867-ben koronázási miséjének bemutatójára ismét Pestre látogatott. Ezt követően évről évre hazajárt, Pesten karmesterként lépett fel. 1873-ban Budapesten ünnepelték meg 50 esztendős művészi jubileumát a Krisztus-oratórium bemutatásával és ösztöndíj alapításával. Bayreuthban hunyt el tüdőgyulladásban, sírja ma is ott található.
Liszt Ferenc zeneszerzőként – Wagner és Berlioz mellett – a XIX. század ún. radikális romantikus zenéjének képviselője, a berliozi programzene-elv folytatója és beteljesítője. Utolsó korszakának műveiben, minden megoldatlanságuk ellenére, olyan távlatokat nyitott meg, amelyekkel egyedül állt korának zeneszerzői között, s amelyek elsősorban Bartók művészetében találtak igazi rokonságra és folytatásra a XX. században.
Főbb művei közé tartoznak az A-dúr zongoraverseny (1839, 1849. 1857), a Haláltánc (1849, 1853, 1859), a Faust-szimfónia (1854 –57), a Mephisto-keringő (1860) című szimfonikus költeményei; a Magyar rapszódiák (1847 –85);Consolations (1849 –50); 2 polonaise (1851); Papagini-etüdők (1851); Transzcendentális etüdök (1851); h-moll szonáta(1852 –53) című zongoraművei; a Weinen, klagen variációk (1863); B-A-C-H preludium és fúga (1870) című orgonaművei; a Szent Erzsébet legenda (1857 –62), a Christus (1866) című oratóriumai; és az Esztergomi mise (1855, 1858); a Magyar koronázási mise (1866 –67) című miséi.
OKTÓBER 23. – AZ 1956. ÉVI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KEZDETÉNEK ÉS A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG 1989. ÉVI KIKIÁLTÁSÁNAK NAPJA
1953 nyarára Magyarország gazdasági válságba került, melyhez nagyfokú belső elégedetlenség járult. Ezt azonban Rákosi Mátyás (1892–1971) és a kommunista párt vezetői nem vették, vagy nem akarták figyelembe venni. A szovjet vezetés Moszkvába hivatta a magyar pártvezetőket, ahol Rákosit arra utasították, hogy adja át a miniszterelnöki posztját Nagy Imrének (1896–1958).
Nagy Imre kampányprogramjában bejelentette az iparosítás csökkentését, az életszínvonal emelését, az internálótáborok megszüntetését, és azt, hogy lehetővé válik a parasztok kilépése a termelőszövetkezetekből. Nagy Imre azonban munkáját csak másfél évig végezhette, mert a moszkvai segédlettel ismét megerősödött Rákosi irányította pártvezetés 1955-ben leváltotta, majd a pártból is kizárta.
Az országban egyre nőtt az elégedetlenség, az értelmiségiek egyre gyakrabban adták jelét nemtetszésüknek, fórumuk a Petőfi Kör lett. 1956. október elején a magyarországi egyetemeken már sorra fogalmazták követeléseiket a változást akaró diákok. A legaktívabbak a Műszaki Egyetem hallgatói voltak. Október 22-i éjszakai gyűlésükön pontokba szedett követeléseik között az alábbiak voltak a legfontosabbak:
- a szovjet csapatok kivonása,
- új kormány alakítása Nagy Imre vezetésével,
- Rákosi és társai bíróság elé állítása,
- általános, egyenlő és titkos választások,
- új gazdaságpolitika,
- a munkásság létminimumának megállapítása,
- március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítása.
Arról is határoztak, hogy október 23-án békés felvonulást rendeznek követeléseik alátámasztására. A felvonulást végül is engedélyezte a belügyminisztérium. Az egyetemi ifjúság először a pesti Petőfi-szoborhoz, majd Budára, az 1848-49-es szabadságharc legendás hírű tábornoka, Bem szobra elé vonult, ahol felolvasták követeléseiket. Innen a tömeg a főváros lakóival kiegészülve a Parlament elé ment, ahol a mintegy 200 ezer főnyi sokaság követelésére Nagy Imre mondott beszédet. A beszéd csalódást okozott, mert bár Nagy Imre elismerte a követelések jogosságát, a kibontakozást a kommunista párton belüli változások útján képzelte el. A tömeg jelentős része ezután a Magyar Rádió elé vonult, mert azt akarta elérni, hogy követeléseiket a rádióban beolvassák. Közben elhangzott a Rákosi helyére állított Gerő Ernő rádióbeszéde, amely sértegető hangnemben szólt a tüntetőkről.
Az elégedetlenség egyre fokozódott, az épületben tartózkodó ÁVH-őrség és a tömeg között fegyveres harc tört ki, megkezdődött a Rádió ostroma. A tüntetőkhöz a munkáskerületek fiataljai nagy számban csatlakoztak és ledöntötték a városligeti 10 méter magas Sztálin-szobrot. A Rádió épületét hajnalra elfoglalták a felkelők.
A közel egy évtizedes nyomasztó személyi kultusz és a szovjet érdekeket szolgáló diktatúra ellen elemi erővel robbant ki a forradalom ezen a napon.
Október 24-én Nagy Imre lett a miniszterelnök, ugyanakkor a szovjet csapatok bevonultak a fővárosba. A zömében munkásfiatalokból álló fegyveres csoportok felvették velük a harcot. A tömegek október 25-én a Parlament elé mentek tüntetni, ahol sortűz fogadta őket.
Rövid időn belül sorra alakultak a felkelés politikai szervei, a forradalmi bizottságok, a gyárakban pedig a munkástanácsok. A forradalom az egész országra kiterjedt. Megkezdődött a termelőszövetkezetek felszámolása. Több vidéki városban az ÁVH fegyveresei sortüzekkel próbálták megállítani a tüntetőket.
Október 27-én Nagy Imre új kormányt alakított, október 28-án bejelentették a tűzszünetet és feloszlatták az ÁVH-t. Másnap megkezdődött a szovjet csapatok kivonása Budapestről.
Október 30-án kiszabadult a Rákosiék által életfogytiglani börtönre ítélt katolikus hercegprímás, Mindszenty József, aki jelentős befolyással rendelkezett a vallásukat csak titokban gyakorolható nagyszámú katolikus hívő között.
Ezekben a napokban sorra alakultak az új pártok, új kommunista párt jött létre Magyar Szocialista Munkáspárt néven, vezetői között található Kádár János és Nagy Imre is.
Közben folyamatosan érkeztek Magyarországra a szovjet csapatok, mire válaszként november 1-jén a kormány bejelentette, hogy Magyarország kilép a Varsói Szerződésből és kinyilvánította az ország semlegességét. November 3-án az egész országban megindult az élet, kinyitottak az üzletek, a gyárakban és a hivatalokban megkezdődött a munka. Ugyanezen a napon Maléter Pál honvédelmi miniszter vezetésével magyar kormányküldöttség utazott a tököli szovjet főhadiszállásra tárgyalni a szovjet csapatok kivonulásáról, azonban a helyszínen letartóztatták őket.
Az egész országon végigsöprő megmozdulásokat csak a szovjet csapatok közreműködésével tudták elfojtani, amelyek november 4-én hajnalban indítottak koncentrált támadást Magyarország ellen. A hősiesen küzdő forradalmi erők ellenállását a hatalmas túlerő hamarosan megtörte. Nagy Imre és néhány közeli munkatársa családtagjaival együtt a jugoszláv követségen kapott menedéket. Ugyanezen a napon Kádár János bejelentette egy szovjetbarát kormány megalakulását. Bár a fegyveres ellenállást elfojtották, a munkások a munkástanácsok irányításával hónapokig szegültek szembe a Kádár-kormánnyal.
A forradalmi kísérletet – amelyben országszerte közel 2700 személy halt meg – véres megtorlás követte, amelynek 229 ember esett áldozatul. Sok ezren kerültek börtönbe és több mint 200 000 honpolgár kényszerült emigrációba.
Nagy Imre és társai – miután a Kádár-kormány szabad elmenetelüket ígérte – elhagyták a jugoszláv követséget. A szovjet titkosszolgálat azonban azonnal letartóztatta, és Romániába szállította őket. Itt egy ideig házi őrizetben voltak, majd visszahozták őket Magyarországra. 1958. június 16-án Nagy Imrét többi társával, köztük Maléter Pál honvédelmi miniszterrel együtt kivégezték.
Az 1956-os forradalom a magyar nép legnagyobb XX. századi tette volt, ezért válhatott október 23. a széthulló Kádár-rendszer idejében jelképpé. 1989-ben ezen a napon kiáltották ki Magyarországon a köztársaságot.
OKTÓBER 24/25. – SKORPIÓ HAVA
Október 24/25-ével kezdődik a Skorpió hava. Vége a föld termékeny periódusának, halált susog az őszi szél, vigasztalanul esik; a szürke ég, a feketülő táj gyászol. Ez a holtak hava (l. halottaknapja). Nem csoda, hogy összegyűlnek az orvosszentek jeles napjai a hónap közeledtével, s Ráfael, a haldoklók vigasztalója áll a Skorpió ajtajában, az év betegágyánál. Ám a természet halála nem végleges. E halál tetszhalál csupán, téli álom, magzati állapot. A mag földbe temetése új termést, újjászületést ígér. Ez a vigasztaló gondolat hatja át a hónap szimbólumvilágát.
OKTÓBER UTOLSÓ SZOMBATJÁRÓL VASÁRNAPRA VIRRADÓ ÉJSZAKA – A NYÁRI IDŐSZÁMÍTÁS VÉGE
A NYÁRI IDŐSZÁMÍTÁS VÉGE október utolsó szombatjáról vasárnapra virradó éjszaka, 3 óra. Az időszámítás-váltást hagyományosan az energiatakarékosság igényével indokolják. Maga a reform háborús idők szülötte. 1916-ban Amerikában vezették be először az alternatív – nyári – időszámítást. A praktikusnak tetsző ötletet több európai állam, így Magyarország is átvette. A két időszámításos rendszer egészen 1918-ig, a háború végéig hivatalban maradt. 1919-ben azonban nyugdíjazták, s csak 1941-ben vették elő újra. Akkor viszont az órákat nem is engedték visszatekerni: 1942 szeptemberéig maradt a nyári időszámítás. 1943-ban és 1944-ben már március végén, illetve április elején beköszöntött az óra szerinti nyár, a következő két évben viszont nem állították át az időmérőt. 1947 és 1949 között megint nyári-téli rend szerint forogtak a mutatók. 1950-től 1953-ig ismét csak egyféle (téli, azaz normális) időszámítás létezett. 1954-től 1956-ig újra hozzáigazították az órákat a Naphoz, azután egészen 1980-ig a hagyományos időszámítás maradt érvényben. 1980 áprilisa óta élvezhetjük ismét az óraigazítás örömeit. A legutóbbi reformra 1996-ban került sor: akkor – már az EU-irányvonalnak megfelelően – szeptemberről október végére tolódott a téli időszámítás kezdete.
OKTÓBER 27. – KAZINCZY FERENC SZÜLETÉSNAPJA – 1759
KAZINCZY FERENC (Érsemlyén [Érsemjén], 1759. október 27. – Széphalom [Bányácska], 1831. augusztus 23.): író, költő, szerkesztő. 1769–1777 között a sárospataki kollégiumban tanult. 1784-ben szabadkőművessé lett. 1784-ben Sáros és Abaúj megye táblabírája, Zemplén megye tiszteletbeli aljegyzője, majd Kassán telepedett le. 1788-ban Baróti Szabó Dáviddal és Batsányi Jánossal együtt megalapította Kassán a Magyar Museumot; Batsányi átírta Kazinczy Ferenc tervezett előszavát, ezért irodalmi hármas szövetségük felbomlott. 1790-ben Orpheus címmel maga adott ki folyóiratot. Vádlottja lett a Martinovics-pernek, 1794. december 14-én Regmecen őrizetbe vették, 1795. május 16-án halálra ítélték; május 29-én királyi rendelettel kegyelmet kapott; ez bizonytalan ideig tartó várfogságot jelentett. Szeptember 26-án elszállították Budáról; 1795-től 1801-ig Spielbergben, Kufsteinben, Munkácson raboskodott. Szabadulása után otthon élt, 1804. november 16-án házasságot kötött Török Sophie-val. 1806. június 10-én Széphalomra költözött, önállóan gazdálkodott. 1828-tól részt vett Pesten a Magyar Tudós Társaság előkészítő munkálataiban; számítása ellenére nem választották titkárrá; 1830-ban a történettudományi osztály tagja. A kolerajárvány áldozata lett. Irodalmi programjában a fordítás és a kritika meghonosítása a vezérelv. Jozefinus nézetei miatt különbözött össze Batsányival. Orpheus című folyóiratában a radikális felvilágosodás szerzőinek is helyet adott. Fő törekvése a magyar stílus megújítása, harcot hirdetett a provincializmus ellen. Jogos bírálataiba méltánytalan megállapítások keveredtek; Csokonai értékelésében mind merevebb és igazságtalanabb álláspontja jelzi irodalmi elképzeléseinek korlátait. Újításai és bírálatai, erőszakolt neologizmusai kihívták írótársai nagy részének haragját. Hívei sürgették, hogy a magyar irodalmat károsan megosztó harcok helyébe teremtsen békét. A Mondolat (1813) című gúnyiratra, mely személyében is támadta, Kölcsey és Szemere válaszolt nem kevésbé éles hangú gúnyirattal (Felelet a Mondolatra, 1815). Orthologus és neologus nálunk és más nemzeteknél (1819) című cikkében módosította addigi álláspontját, „synkretista” nézetet fejtett ki. 1811-ben Tövisek és virágok című kötetével és Vitkovics Mihály barátomhoz című verses levelével új lendületet adott a nyelvújítási harcnak. Prózai művei közül levelei, útleírásai és élete végén végső formába öntött önéletrajzi írásai keltettek érdeklődést. Az új nemzedék törekvéseit már nem értette; vitába keveredett előbb Kölcseyvel, utóbb Toldy Ferenccel és Bajza Józseffel. Fogságom naplója című önéletrajzi írása könyv alakban csak 1931-ben jelent meg.
OKTÓBER 28. – SZENT SIMON ÉS JÚDÁS APOSTOLOK
Simon-Júda
Október harmadik, Skorpió havának első dekádjába két apostol is jutott. Simon és Júdás Tádé, más néven Júda. Jézus 12 apostola közül róluk tudjuk a legkevesebbet. Simon – Lukács nyomán – a „zelóta” megkülönböztető nevet kapta. Ebből annyit mindenesetre megtudhatunk, hogy mielőtt Jézushoz csatlakozott volna, a fanatikusan Róma-ellenes nemzeti zelóta párthoz tartozott, amelynek tagjai a modern terroristákhoz hasonlóan a gyilkos és öngyilkos merényletektől sem riadtak vissza (görög zélótész = „vakbuzgó”). Legendája szerint Jézus mennybemenetele után Tádéval együtt Szíriában és Mezopotámiában terjesztette az evangéliumot, Perzsiában haltak vértanúhalált. Simont kettéfűrészelték (más változat szerint keresztre feszítették). Ennek megfelelően fűrész (illetve kereszt) az attribútuma. Fűrészéről nevezetesebb, ezért a favágók tisztelik védőszentjükként. A fűrészelés, mint kivégzési mód másodlagosan kerülhetett be a szent legendájába, azt követően, hogy neve napja felől megszületett a döntés. Mivel október végén, a falevelek lehulltával kezdődik a favágó idény, belátható, ha az erdő munkásai az ekkor ünnepelt szentektől – nem Simon az egyetlen! – kérték az áldást dolguk megkezdéséhez. Elválaszthatatlan társa, akit Márk az áruló Júdás Iskariótéstől való megkülönböztetésül nevez Thaddeusnak (héber „bátor szívű”, „elszánt”, „merész”), a zelótának nevében is méltó társa. (A historizáló felfogás az áruló Júdásban is egy Jézusban csalódott zelóta hazafit vél fölfedezni.) Attribútuma a Marshoz illő bunkó, alabárd vagy lándzsa, a haláláról szóló legendaváltozatok szerint. Ő a vesztett ügyek patrónusa. Simon-Júda tisztelete – a népnyelv nevezi őket így – a XI. században támadt föl igazán Németországban, bár ünnepüket már a Szent Jeromos-féle martirológium (IV. század vége) is október 28-ára teszi, Róma pedig a IX. századtól hivatalosan megemlékezik róluk.
OKTÓBER 29. – STEINDL IMRE, AZ ORSZÁGHÁZ TERVEZŐJE SZÜLETÉSNAPJA – 1839
Az Országház tervezője, STEINDL IMRE (Pest, 1839. okt. 29. – Budapest, 1902. aug. 31.) a budai József Polytechnikumban, majd a bécsi akadémián tanult; itt Friedrich Schmidt, a kölni Dóm egykori kőfaragó mestere, a korszak legjelentősebb neogótikus építésze volt a mestere. 1869-től haláláig Steindl a budai Műegyetem tanára, majd professzora volt. 1868-ban kapott megbízást a (Váci utcai) pesti új városháza tervezésére. Mivel ebben az időben Magyarországon a neoreneszánsz stílus volt divatban, Steindl nem tudta megbízóival elfogadtatni egy neogótikus stílusú épületre vonatkozó elképzeléseit. Végül 1870-75 között megvalósult munkájában az olasz reneszánsz elemeit alkalmazta. Az épület homlokzata polikróm tégla, terrakotta díszítményekkel, ötkarú díszlépcsőháza öntöttvasból készült – Steindl vonzódott a tiszta, „őszinte” anyagokhoz.
Hogy a számára kedves gótikától ne szakadjon el végleg, ezekben az években számos középkori épületet restaurált, közülük néhány helyreállítása valóságos újjáépítést jelentett (Vajdahunyad vára, kassai székesegyház).
1883-ban neogótikus stílusú tervével megnyerte az Országházra kiírt pályázatot. Az épület kivitelezése 1904-ben fejeződött be. A gótika mellett az épületen a barokk hagyomány is megjelenik, például az alaprajz szimmetriájában. Az Országház tömegelrendezése jól kifejezi az épület funkcióját: a két nagy pavilonban volt egykor az alsó- illetve a felsőház, a középső kupolaterem a két ház együttes üléseinek színtere volt.
Steindl egy másik neogótikus, kései munkája az erzsébetvárosi plébániatemplom (1895-1901), amely már „modern gótikus” építménynek számít.
OKTÓBER UTOLSÓ MUNKANAPJA – TAKARÉKOSSÁGI VILÁGNAP
A világ takarékpénztárainak 1924 októberében Milánóban rendezett nemzetközi konferenciáján Európa, Ázsia, Ausztrália 28 országa takarékpénztárainak küldöttei fordultak a világ takarékpénztáraihoz, hogy ünnepeljék a jövőben október utolsó munkanapján A TAKARÉKOSSÁG VILÁGNAPJÁt. A Takarékbankok Világszervezetének (World Savings Banks Institute, WSBI) legfőbb célja a tagok képviselete a nemzetközi szervezeteknél, mint a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, az Európai Unió. A nemzetközi szervezetnek jelenleg több mint 80 országban vannak tagszervezetei.
OKTÓBER 31. – A REFORMÁCIÓ EMLÉKNAPJA
Luther Márton (Martin Luther) a szász választófejedelemség bibliamagyarázó professzora, német ágostonrendi szerzetes 1517. október 31-én függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit, amelyeket a katolikus egyház megreformálása érdekében tett közzé. Luther téziseiben elutasította a búcsúcédulák árusítását, elítélte a búcsú gyakorlatát, illetve a búcsúval való visszaéléseket, bírálta a bűnök pénzzel való megváltását. Luthert a pápa kiátkozta és kiközösítette. Ezt követően Luther III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem védelme alatt élt Wartburgban, ahol 1522-ben lefordította németre az Újszövetséget. Nézetei hosszas harcok árán utat törtek és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb, Kálvin János (Jean Calvin), genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja. A történelemi protestáns felekezetek A REFORMÁCIÓ EMLÉKNAPJÁN emlékeznek meg az ellenreformáció áldozatairól, köztük a gályarabnak eladott prédikátorokról.
Hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges.