Március

BÖJTMÁS HAVA – TAVASZELŐ – KIKELET HAVA

Az elnevezés a latin Martius hónapnévből ered. Annyit tesz: Mars (isten) hava. Rómában az ősidőkben az év kezdő hónapja volt, megfelelően a mediterráneumban elterjedt tavaszi – napéjegyenlőségi — évkezdési szokásnak. Az ősi Róma a tavasz-újévet március Idusán, holdtöltekor ünnepelte. Március 14-én kergették ki a városból az elmúlt évet jelképező, agg Mamurius Veturiust (vö. „télkiverés”, „télkihordás”), és másnap köszöntötték az év megújulásának istennőjét, Perenna „anyát”. Anna Perenna ünnepe később amolyan „marciális” jellegű tavaszköszöntő népünnepéllyé vált.

Március régi magyar neve Böjtmás hava. Az elnevezés arra utal, hogy március a böjt második hónapja. A nagyböjt java többnyire valóban márciusra esik. Hónapunkat nevezték Kos havának is a március 21-ével kezdődő új csillagászati év első hónapjáról.

 

MÁRCIUS 1.

– REITTER FERENC SZÜLETÉSNAPJA – 1813

A főváros rendezésének és a Duna szabályozásának első tervezője és kivitelezője, REITTER FERENC (Temesvár, 1813. márc. 1. – Budapest, 1874. dec. 9.) Széchenyi István köréhez tartozott. Az 1830-as években a Duna és a Tisza vízrendezési felméréseivel foglalkozott. 1851-től a Budai Építészeti Hatóság főmérnöke volt; 1853 és 1866 között megépítette a budai és pesti rakpartokat. Érdekes elgondolása volt a mai Nagykörút helyén egy hajózható csatorna kialakításának ötlete; ennek terveit is elkészítette és javaslata csak azért nem valósulhatott meg, mert a főváros nem tudta vállalni a költségeket. Andrássy Gyula miniszterelnök felkérésére egy emlékiratot készített, amelyben összegezte a Budán és Pesten végrehajtandó, a városfejlesztés szempontjából legfontosabb teendőket részletes költségbecsléssel együtt, valamint javaslatot adott egy szervezet létrehozására ezeknek a feladatoknak az elvégzésére. Ez a szervezet meg is valósult Fővárosi Közmunkák Tanácsa néven és a mai napig például szolgáló tevékenységet végzett az összehangolt, hosszú távú városrendezés terén. A szervezet első főmérnöke Reitter Ferenc lett. Ő dolgozta ki a főváros fejlesztésére 1871-ben kiírt nemzetközi pályázat követelményeit és a nyertes pályaművek javaslatai alapján készített el egy, a főváros egészére szóló szabályozási tervet; a megvalósítási munkálatokat is ő irányította.

– A TERMELÉS MEGINDULÁSA A VÁCI KODAK-GYÁRBAN, A FORTE ELŐDJÉBEN – 1922

1912-ben az egyre növekvő kelet-európai és oroszországi fotópapír igények kielégítésére felvetődik a Kodak akkori gyártási kapacitásainak bővítése. George Eastman kapcsolatba kerül Kenneth Mees-el, akinek akkor már kisebb lemezöntő gyára működik Magyarországon. Eastman felvásárolja Mees cégeit, így merül fel a magyarországi üzem létesítésének ötlete. 1913-ban a magyarországi Kodak gyár létrehozásának helyszíneként először a Hűvösvölgy vetődik fel, majd a kedvező infrastruktúra miatt (országút, vasútvonal, viziút) mégis Vác mellett döntenek.  Még ebben az évben megkezdődik az építkezés, az I. világháború kitöréséig felépül az első víztorony, a gépház, a baritáló épület és a gépészlakás. A háborús viszonyok miatt évekig elhúzódó gyártelepítés az 1922. március 1-én tartott ünnepélyes megnyitó után kezdte folyamatos működését meg a Kodak váci gyára. A termelés angol vezetőség irányításával, 48 fővel indult el.

Peterdy Vince: 75 éves a FORTE (részlet) A Részvénytársaság rövid története

1939. szeptember 6-án, a második világháború kitörésének hírére a váci KODAK gyár angol vezetői elhagyták az országot.

A háborús konjunktúra a váci gyárban is érezteti hatását, hadiüzemmé nyilvánítják, s négy év alatt, 1943-ra a munkáslétszám 176-ra, a termelés a korábbi 800 ezer négyzetméterről 1 millió négyzetméterre nő. A megnövekedett belső szükséglettel egyidőben megnő az export is, főleg az angol piactól elzárt országokba. A háború utolsó évének termelésére viszont már rányomja bélyegét a német megszállás, az ipartelepek állandósult bombázásának veszélye, továbbá az, hogy a gyár elsőosztályú hadiüzemmé lett és élére katonai parancsnokot neveztek ki. Amikor 1944 novemberében a németek már látták, hogy küszöbön az összeomlás, a gyárban fellelhetô nyerspapír-készletet, a raktáron lévő késztermék nagy részét, sőt az ezüst üstöket is uszályra rakták és elindították felfelé a Dunán. Az angol hadsereg az egyiket Linznél, a másikat Passaunál tartóztatta fel, lefoglalta és később hadizsákmánykényt elárverezték. A gyárat felmérhetetlen veszteség érte. Mindezt a bajt fokozta a Vácot december 5-én ért bombatámadás. A légiveszély jelzésére a rádiónak nem maradt ideje. A szőnyegbombázás a legnagyobb károkat éppen a város déli részén okozta, célpontja ugyanis a KODAK gyár volt. Negyvenkilenc bomba hullott a telepre, tizenhat telibe talált. A bombázásban öten vesztették életüket. A gyár anyagi kára 4 millió pengő volt. Megsemmisült a brómemulzió-főző jelentős része, a papíröntő melletti gázfényemulzió-főző és környéke a központi hűtőkondenzátorral együtt. Találat érte a földalatti csőalagutat is, mely a gyár két felszíni óvóhelye mellett bunkerként is szolgált. A termelés megbénult.

 

MÁRCIUS 2. – ARANY JÁNOS SZÜLETÉSNAPJA – 1817

ARANY JÁNOS (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Bp., 1882. október 22.): költő, műfordító, szerkesztő. 1834-ben debreceni tanulmányait megszakítva Kisújszálláson ideiglenes tanítói állást vállalt. 1835 tavaszán ismét Debrecenben tanult, festészettel, szobrászattal, zeneszerzéssel kísérletezett, sőt színésznek szegődött. Anyját elvesztette, apja megvakult. 1839-ig segédtanító a nagyszalontai gimnáziumban, később községi segédjegyző, majd aljegyző. 1840 novemberében feleségül vette Ercsey Juliannát. 1842-ben a nagyszalontai gimnázium rektora. Az elveszett alkotmánnyal megnyerte a Kisfaludy Társaság vígeposzra kitűzött pályázatát, majd 1847 januárjában az ugyancsak pályázatra beküldött Toldit a Kisfaludy Társaság fölemelt pályadíjjal jutalmazta, Arany Jánost tagjává választotta (1848). 1847 februárjától fűzi  szoros barátság és szövetség pályatársához, Petőfi Sándorhoz. 1848-ban júniustól decemberig Vas Gereben mellett a Nép Barátja társszerkesztője; novemberben Aradon önkéntes nemzetőr; 1849-ben belügyminisztériumi fogalmazó Debrecenben, majd Pesten. A szabadságharc bukása után bujkálni kényszerült, pénzét, állását, jegyzői lakását elvesztette. 1851. májustól októberig Geszten Tisza Domokos nevelője, novembertől a nagykőrösi református gimnázium magyar és latin tanára. 1859-ben az Akadémia tagjai közé választotta. Szerkesztette a Szépirodalmi Figyelőt, majd a Koszorút. 1865-ig a Kisfaludy Társaság igazgatója, 1865-ben az MTA titkára, 1870–1879 között főtitkára. 1882. október 10-én Petőfi szobrának leleplezésekor meghűlt, betegségéből már nem épült föl.

MÁRCIUS 3. – ANDRÁSSY MANÓ GRÓF SZÜLETÉSNAPJA – 1821

ANDRÁSSY MANÓ (Kassa, 1821. márc. 3. – Görz, 1891. ápr. 23.): vasgyáros, a kevés magyar arisztokrata iparmágnás közül a legjelentősebb személyiség a XIX. század második felének Magyarországán. Egyetemi tanulmányai végeztével utazást tett Nyugat-Európában és Észak-Afrikában; útjáról a Honderű c. lapnak küldött tudósításokat. 1848-ban Torna vármegye választotta meg országgyűlési képviselőjének. Részt vett az 1848–49-i forradalom- és szabadságharcban, majd ennek bukása után külföldre menekült és beutazta Kínát, Indiát. A kiegyezés után hazatérve korszerűsítette Sajó-menti vasművei vasércbányászatát és kohászatát. Kezdeményezésére alakult 1868-ban a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat, amely 1881-ben egyesült a Rimamurány-völgyi Vasmű Részvénytársasággal. Magyarország akkori legnagyobb nehézipari vállalatának, a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaságnak igazgatósági tagja volt.

MÁRCIUS 4. – GERGELY JENŐ SZÜLETÉSNAPJA – 1896

GERGELY JENŐ (Kolozsvár, 1896. márc. 4. – Kolozsvár, 1974. máj. 10.): romániai magyar szakíró, a nem-euklideszi geometria szakértője. Tanulmányait szülővárosában, a református kollégiumban (1914) és az egyetem matematikai karán (1918) végezte. 1920-tól 1948-ig a kolozsvári Marianum leánygimnáziumban tanított; 1947-től nyugalomba vonulásáig a Bolyai Tudományegyetemen, majd a Babeş-Bolyai Egyetem matematika karán adott elő, ezzel párhuzamosan a Számítási Intézet munkatársa volt 1952–62-ben. A nem-euklideszi geometriáról több nyelven jelentek meg publikációi, mindenekelőtt a Bolyai- és Lobacsevszkij-, valamint Hilbert-féle terekkel kapcsolatban hazai és külföldi matematikai szakfolyóiratokban. A Matematikai és Fizikai Lapok, valamint a Zentralblatt für Mathematik (Berlin) munkatársa. A Bolyai János élete és műve c. kötetben tanulmánya jelent meg (1953).

MÁRCIUS 5. – AMBROZY-MIGAZZI ISTVÁN SZÜLETÉSNAPJA – 1869

A malonyai és a jeli arborétum alapítója, AMBRÓZY-MIGAZZI ISTVÁN (Nizza, 1869. márc. 5. – Tana, 1933. aug. 31.) gyermekéveit a Vas megyei Tana községben levő családi birtokon töltötte, itt szerette meg a természetet. Főként a botanika érdekelte; ezirányú tanulmányait Bécsben, Löwenben és Budapesten végezte. Hosszú utazásai során a mediterrán flórát tanulmányozva leginkább az foglalkoztatta, hogyan lehetne a különböző lombhullató örökzöldeket és egyéb, az enyhébb éghajlatot kedvelő növényeket megtelepíteni kontinentális klímájú birtokán. Mint földbirtokos, országgyűlési képviselő, felsőházi tag, a botanikát csak kedvtelésből, de annál nagyobb szakértelemmel űzte. 1892-ben vette feleségül Migazzi Antóni grófnőt, nevének második tagját az ő tiszteletére vette fel. Felesége felvidéki, malonyai birtokán kezdte meg az intenzív kísérletezést, növények százainak telepítését. 1914-ben hazautazott édesanyja temetésére – és a háború illetve a trianoni békeszerződés után soha többé nem tért vissza félbemaradt munkájához. Ennek ellenére a malonyai kert máig a Felvidék legjelentősebb arborétuma maradt. Tanai birtokára visszatérve, a környéken utazgatva megfigyelte, hogy a Kemeneshát mikroklímája, megfelelő telepítési módszereket alkalmazva, alkalmassá tehető olyan növények meghonosítására, mint a fenyőfélék, tuják, buxusok, páfrányok. 1922-ben kezdte meg egy újonnan vásárolt, 5 hektáros területen, a Jeli Hálásnak nevezett helyen egy új, hatalmas kert kialakítását. Az örökzöldek mellett több mint 10-féle nárciszt, páfrányféléket, liliomokat ültetett el. Ő tette alkalmassá a területet a híres rhododendron ültetvény létrehozására; a színpompás növények virágzását máig egyedülálló látványosságként tartják számon minden tavasszal. Nyugvóhelyét ő maga választotta az arborétum közelében; kriptáján olvasható jelmondata: Semper vireo – örökké zöldellek.

MÁRCIUS 6. – PÁVAI-VAJNA FERENC SZÜLETÉSNAPJA – 1886

Az alföldi gyógyvizeinket felfedező, szénhidrogén-kutató geológus, PÁVAI-VAJNA FERENC (Csongva, 1886. márc. 6. – Szekszárd, 1964. jan. 12.) másik híres kőolaj kutató kortársával, Papp Simonnal együtt Böckh Hugó geológus professzor munkatársaként kezdte pályáját az erdélyi, horvátországi és dunántúli földgázkutatásoknál. Az I. világháború után, amikor Böckh és Papp külföldre távozott, a Pénzügyminisztérium megbízásából Pávai-Vajna lett az alföldi szénhidrogén kutatások vezetője, főgeológusa. Ipari jelentőségű olajat, földgázt ezen a területen nem sikerült ugyan találnia, azonban nagy kapacitású, magas hőmérsékletű gyógyvízforrásokat tárt fel Hajdúszoboszló, Debrecen és Karcag környékén; később a szegedi Anna-forrást is ő fedezte fel. A gyógyászati alkalmazás mellett ő hívta fel a figyelmet a hévizek geotermikus energiájának, a földhőnek a hasznosítási lehetőségeire. Ezt a gondolatát csak napjaink gyakorlatában kezdik igazán értékelni és megvalósítani.

1929-től a Földtani Intézet szolgálatába lépett és elsősorban gyakorlati földtani térképezéssel foglalkozott 1956-os nyugdíjba vonulásáig. A szénhidrogén kutatáson és hidrológiai tevékenységen kívül életművének jelentős részét képezik tektonikai és barlangászati kutatásai is.

MÁRCIUS 7. – BÁTHORY GÁBOR erdélyi fejedelemmé választása

somlyai Báthory Gábor (Nagyvárad, 1589. augusztus 15. – Nagyvárad, 1613. október 27.) erdélyi fejedelem, a Báthory család utolsó uralkodója a fejedelmi trónon.

MÁRCIUS 8. – NEMZETKÖZI NŐNAP

1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és munkaidő csökkentésért. Erre emlékezve 1910 augusztusában Koppenhágában Clara Zetkin javaslatára elhatározták, hogy NEMZETKÖZI NŐNAPot tartanak. Magyarországon 1914-ben ünnepelték először.

MÁRCIUS 9. – AMERIGO VESPUCCI SZÜLETÉSNAPJA

Amerigo Vespucci, a híres névadó (Firenze, 1451. március 9. – Sevilla, 1512. február 22.) olasz utazó, felfedező. 1451. március 9-én tekintélyes firenzei családban született Amerigo Vespucci. Banki alkalmazott, hajós és felfedező volt egyszemélyben.  1499-ben az amerikai partoknál expedíción vett részt, mely során ő volt az első ember, akiben felötlött, hogy egy teljesen új földrészen jár. Erről természetesen leveleiben még Lorenzo Pietro de Medicit, munkaadóját is értesítette. 1501-1502- es útja során újból meggyőződhetett az új világ létéről. Az új kontinens létezése azonban csak öt év múlva kapott nagy nyilvánosságot. 1507-ben a lontharingiai Saint Dié Akadémiája atlaszt adott ki, melynek az előszavában Martin Waldseemüller német kartográfus hangsúlyozta, hogy Amerigo Vespucci egy önálló, addig ismeretlen kontinenst fedezett fel, és azt javasolta, hogy Vespucciról Terra Americának, azaz Amerika Földjének nevezzék el. Azóta hívják a kontinenst Amerikának. Kolumbusz mindvégig abban a hitben élt, hogy az Indiába vezető nyugati utat találta meg: ebben a tudatban is halt meg 1506-ban.  Kolumbusz nevét utóbb egy országnév örökítette meg: a mai Kolumbia. A fent említett, széles körben ismert történelmi eseményen túl már kevesebben tudják Vespucciról, hogy Rio de Janeiro és Venezuela elnevezése is tőle ered, ugyanis útjai során ezeken a vidékeken is megfordult. Az előbbi város nevének jelentése Január folyója, az utóbbié Kis Velence.

MÁRCIUS 10. – NEGYVEN VÉRTANÚ

Negyven vértanú, a toroczkai nép ajkán Negyven Szentek. A pogány Licinius Nagy Konstantin vetélytársa és a birodalom keleti részeinek ura volt. Alatta negyven római keresztény katona szenvedett ezen a napon Sebaste városában jeges vízbe vetve, vértanúhalált (320). Legendájukat kódexirodalmunk nem tartja számon. Hazai ikonográfiai emlékükről sem tudunk. A jámbor hagyomány szerint így imádkoztak: negyvenen szállottunk e küzdőtérre, negyvenen érjük el az örök élet koronáját. Tiszteletreméltó szám, amelyet te Urunk negyven napi böjtöddel megszenteltél. Illés negyven napi böjttel kereste az Urat és elnyerte látomását.

MÁRCIUS 12.

– NAGY SZENT GERGELY

NAGY SZENT GERGELY (Róma, 540 körül – Róma, 604. március 12.) ősei régi római arisztokraták voltak. Ifjúkorában közigazgatási pályára készült és gyorsan haladt egyre feljebb a hivatali méltóságok fokozatain. Harmincévesen Róma prefektusa lett. A siker dacára azonban csendes magányra vágyott, hogy csak szellemi értékekkel foglalkozhasson. Lemondott a prefektusi tisztségről és visszavonult atyja palotájába, amelyet kolostorrá alakított és Szent András apostol oltalma alá helyezett. I. Benedek vagy II. Pelagius pápa kiválasztotta és felszentelte a római egyház diakónusává, később kinevezte apokrisziárnak. Az apokrisziár a pápa követe és állandó képviselője a császári udvarban Konstantinápolyban, aki biztosította az összeköttetést az Egyház nyugati és keleti része között. 585-586-ban tért vissza Rómába, lemondott hivataláról és visszavonult az általa alapított kolostorba. 589-ben a Tiberis elöntötte Rómát, járvány pusztított, maga a pápa is életét vesztette. A római nép és a klérus egyetlen jelöltet látott csak: Gergelyt. 590. szeptember 3-án püspökké szentelték. Gazdaságpolitikája rendkívül sikeres volt. Liturgikus szövegeket írt, irodalmi hagyatékában 854 levél maradt ránk, Lelkipásztori regula című művében a papi méltóságot fogalmazta meg, Jób könyvéhez írt magyarázatokat, Dialógus című munkája az itáliai szentek életrajzainak gyűjteménye. Gergely pápa a középkorban a legolvasottabb szerző volt. VIII. Bonifác negyedikként a nagy nyugati egyházatyák közé sorolta Szent Ambrus, Jeromos és Ágoston mellé, bár teológiailag nem volt önálló gondolkodó. Nagy Szent Gergelyt 604. március 12-én temették el Rómában. A 8. századtól temetése napján ünnepelték. Mivel ez a nap a nagyböjtbe esik, ünnepét 1969-ben szeptember 3-ra helyezték át (ezen a napon szentelték püspökké Nagy Szent Gergelyt 590-ben). A Gergely név népszerűsége miatt azonban az ünnep eredeti helyén, március 12-énél szerepel.

MÁRCIUS 13. – A NAGY PESTI ÁRVÍZ – 1838

1838. március 13-án a pesti lakosok arra ébredtek, hogy a védőgátak átszakadtak, és a Duna jelentős mértékben megnövekedett vize kilépett medréből. A vadul hömpölygő folyó elárasztotta az egész várost, melynek következtében több ezer ház omlott össze. 1838. március 13-án öntötte el a Dunán levonuló jeges ár Pestet. Másnap a csepeli gátat is áttörte az ár és romba döntötte a falut. Pestnél a tetőzés 15-én állt be. Az árvíz először a mai belvárost öntötte el, a Deák Ferenc utca és a Váci utca környékét, a váci gát átszakadása után az északabbra fekvő városrészeket is, március 14-én pedig a déli soroksári gát is átszakadt. A Duna március 15-i tetőzéskor a mai Nagykörút mentén volt a legmagasabb a víz. A Ferencvárosban 2,6 méteres vízmélységet mértek. Az árvíz miatt 50-60 ezren hajléktalanná váltak, és mintegy 22 ezren mindenüket elveszítették. A mai Orczy téren álló Ludovika – napjainkban Magyar Természettudományi Múzeum – új épületében tízezer menekült kapott szállást (erre emlékeztet a főbejárati kapualjban ma is látható tábla).

MÁRCIUS 14. – LÁSZLÓ GYULA SZÜLETÉSNAPJA – 1910

László Gyula 1910. március 14. Kőhalmon, a Székelyföld és a Szászföld határvidékén levő községben született. Nagyváradon 1998. június 17-én halt meg. Széchenyi-díjas magyar régész-történész, képzőművész, egyetemi tanár. Édesapja id. László Gyula néptanító, majd igazgató volt az állami elemi iskolában, szabad idejében Posta Bélának, a nagyhírű kolozsvári régészprofesszornak a vidéki megfigyelőjeként tevékenykedett. Később Budapesten a Néprajzi Múzeum könyvtárosa lett. Édesanyja, Tordai Vilma Bibarcfalván született. A családnak 1916-ban a háborús események miatt el kellett menekülni, a kis László Gyula Balatonlellén kezdte meg iskoláit. Felsőbb tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán és a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Ez utóbbin ókeresztény régészetet, néprajzot, magyar régészetet hallgatott, 1935-ben summa cum laude doktorált. Közben díjtalan gyakornoki állást vállalt a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumban, majd Fettich Nándor figyelt föl a rajzaira és áthívta a Nemzeti Múzeumba. A második bécsi döntés után 1940-től Kolozsváron a Bolyai Egyetemen egyetemi, majd nyilvános rendkívüli és rendes egyetemi tanár lett. 1951-57-ben múzeumi előadóként, illetve osztályvezetőként dolgozott, 1957-1980 között az ELTE tanára volt. A 1960-70-es évekre dolgozta ki a „kettős honfoglalás” elméletét. E forradalmian új, sok vitát kiváltó, a Kádár-rendszer hivatalos történettudósainak többsége által elutasított feltevés lényege az, hogy amikor Árpád népe megjelent a Kárpát-medencében (a 9. század végén), itt már nagy tömegű magyar népet talált. Az egyre nagyobb számú temetői ásatások leleteiből László Gyula arra a következtetésre jutott, hogy a 670-680 körül a Kárpát-medencébe keletről beáramló késő-avar (onogur vagy onogundur) népnek és Árpád népének régészeti hagyatéka igen jól elkülönül (más a temetkezési módja, más a fegyverzet, a viselet, a lószerszám stb.). E két nép temetőinek térképre vetítése azt mutatja, hogy nagyrészt nem egymásra települtek, hanem egymást mozaikszerűen kiegészítve népesítették be a Kárpát-medencét, és nyoma sincs egyfajta hódítás eredményeként bekövetkező pusztításnak vagy rátemetkezésnek. A 11. századtól már adománylevelek, falu-, patak- és dűlőnevek, a terepjárások leírásai, személynevek sokasága tanúskodik arról, hogy a Kárpát-medence belsejét csaknem színmagyar szállásterületek foglalták el, csak itt-ott voltak szláv, valamint a török népekre jellemző foltok. Ahol a késő-avar temetők sűrűjét találták, ott is nagyrészt magyarok voltak a helynevek, éppúgy, mint Árpád magyarjai településeinek területén. Kik adhatták a magyar helyneveket ott, ahol Árpád magyarjainak sírjai, telepei hiányoznak? Természetesen akik ott laktak: a késő-avarok, akiket a korabeli Európában – Nyugattól Bizáncon át az oroszokig – onoguroknak (ungar, ungarus, hungarus, ongarese, venger stb.) hívtak. Az is bizonyságot nyert, hogy a 8-9. században – tehát Árpád népének honfoglalása előtt! – sok onogur-magyar név bukkan fel a nyugati forrásokban, sőt ismert volt egy strata ungarorum/via hungarorum (magyar út) is. Bár a hivatalos történetírás és -oktatás máig sem fogadta el László Gyula kettős honfoglalás elméletét, mégis szégyen, hogy a Széchenyi-díjas polihisztor tudóst a Széchenyi alapította Akadémia nem választotta tagjai közé. Főbb művei: A honfoglaló magyar nép élete, Árpád népe, Őseinkről, Arckép és kézírás, Szent László legenda középkori falképei, A `kettős honfoglalás`, `Emlékezzünk régiekről …`. A Széchenyi-díjat 1991-ben kapta. 1998. június 17-én reggel Nagyváradon karosszékében érte a hirtelen halál, mielőtt elindult volna erdélyi körútja első előadására.

MÁRCIUS 15. – AZ 1848–49-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ÉVFORDULÓJA – A MAGYAR SAJTÓ NAPJA – A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETI ÜNNEPE

A Magyar Országgyűlés 1991-es határozata értelmében március 15-e az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja és a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepe. Ezen a napon osztják ki a Kossuth- és Széchenyi-díjakat.

Az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdete ez a nap, amelynek célja a függetlenség kivívása és az alkotmányos berendezkedés megteremtése volt. 1848 első hónapjaiban Európa számos városában forradalmak törtek ki. Ez kedvező körülményeket teremtett ahhoz, hogy a magyarországi reformelképzelések törvényes úton megvalósuljanak. A forradalmat indító március 15-e jelkép lett: a kivívott szabadság megőrzésének és az elvesztett szabadság visszaszerzésének szimbóluma. A magyarság 1860 óta nemzeti ünnepének tekinti ezt a napot, függetlenül attól, hogyan vélekedett erről a mindenkori államhatalom.

1848-ban ezen a napon nyomtatták a magyar sajtó első szabad termékeit, a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt. 1990 óta ez a napot a magyar sajtó napjaként is ünnepeljük.

MÁRCIUS 17. – SZENT PATRIK

Patrik, az írek térítője és nemzeti szentje (†461). Tisztelete elterjedt az egész középkori katolikus Európában, így a szomszédos Ausztriában is. Nálunk azonban sem patrociniumával, sem ábrázolásával nem találkozunk. Neve néhány középkori misekönyvünkben mégis felbukkan. Névünnepén az ír férfiak, bárhol élnek is a világon, kalapjukra zöld rekettyelevelet tűznek és így köszönnek egymásnak: „áldjon meg az Isten és Szent Patrik”. A legenda szerint Jézustól kapott botjával űzte el a zöld szigetről, vagyis Írországból a mérges kígyókat. A jámbor hagyomány azt is tudja, hogy a hitetlenkedőknek egy kénkövektől párolgó barlangban megmutatta a gonoszok pokoli kínját és az igazak örömét. A barlang neve azóta is Szent Patrik purgatóriuma, amelynek a középkor épületes vízió-irodalmában nagy híre volt.

MÁRCIUS 18. – BORSOS JÓZSEF SZÜLETÉSNAPJA – 1875

A szecesszió és az erdélyi népi építészet stílusjegyeit ötvöző építész, BORSOS JÓZSEF (Hódmezővásárhely, 1875. márc. 18. – Debrecen, 1952. jan. 23.) a budapesti Műegyetem elvégzése után, 1898-ban Münchenben folytatta tanulmányait. 1903-ban Hódmezővásárhely főmérnöke, majd 1908-ban Debrecen főépítésze lett. Ő készítette el 1929-30-ban a város szabályozási tervét. Több református templomot tervezett, így a hódmezővásárhely-susáni, a szegedi Honvéd-téri, a tiszalöki és debreceni egyetemi templomot. Az ő alkotása a debreceni köztemető ravatalozója és krematóriuma is. Építészeti stílusában Pecz Samu hagyományait követte, azaz a vasbeton szerkezet és a préselt téglaburkolat együttes alkalmazása jellemző munkáira. Debrecen Vénkert nevű városrészében 1913-ban épült fel Borsos József maga tervezte villája, amely szecessziós jegyeket visel, a fadíszek, faragások pedig az erdélyi népművészetet idézik. Az épület jelenleg irodalmi múzeumnak ad otthont.

MÁRCIUS 19. – SZENT JÓZSEF

József, a názáreti ács, Mária jegyese, a gyermek Jézus gondviselője. A kánoni evangéliumok röviden, más-más hangsúlyozással állítják elénk Józsefet. A művelt Lukácsnál – mint a jezsuita Otto Pfülf fejtegeti – József a maga hatalmas történelmi jelentőségében, méltó tekintéllyel mutatkozik, mint a család feje: Jézus atyja, Mária ura. János, Jézus istenségének evangélistája Józsefet igénytelenségében rajzolja, és rámutat Jézusnak alázatára, hogy a názárethi családot, a szegény hajlékot választotta isteni személyiségének elrejtésére. Márk, aki a büszke rómaiaknak írt, nevelőatyjának sohasem nevezi, csak egyszer utal rá, amikor azt mondja, hogy a zsidók Jézust ácsnak nevezik. Máté a hívő zsidókhoz: a pátriárkák ivadékaihoz szól, és Józsefnek életharcaiból származó erényeit emeli ki. A középkorban József még nem részesült abban a nagy tiszteletben, amely később, így napjainkban is osztályrészül jutott neki. Ennek több oka van. A karácsony ünnepe és hagyományvilága elsősorban Máriát és Fiát veszi körül nagy hódolattal. Az alázatos József meghúzódik a betlehemi istálló homályában. Az Egyház attól tartott, hogy József misztériumát az egyszerűbb hívek félreértik. Kizárólag az ő személyét magasztaló ábrázolások a középkor szakrális művészetéből szinte teljesen hiányzanak. A mi magyar kódexeink is nagyon sommásan emlékeznek meg róla

– VÁMBÉRY ÁRMIN SZÜLETÉSNAPJA – 1832

Az iszlám kultúra és a keleti nyelvek világszerte elismert kutatója, VÁMBÉRY ÁRMIN (Dunaszerdahely, 1832. márc. 19. – Budapest, 1913. szept. 15.) nehéz, nélkülözésekkel teli gyermekkor után, önerejéből végezte tanulmányait a pozsonyi evangélikus líceumban. Már ekkor elkezdett keleti nyelvekkel foglalkozni; ezzel párhuzamosan elsajátította a német, francia, angol, olasz, spanyol, dán és svéd nyelvet. Tudományos céljának a nyelvészeti kutatást tekintette. Eötvös József támogatásával kapott útlevelet, és 1857-ben elindult első keleti útjára, Törökországba. Hat évet töltött Konstantinápolyban, házitanítóként kereste kenyerét; itt kapta a Resid efendi nevet. 1858-ban jelent meg német-török szótára és rendszeresen küldött tudósításokat budapesti újságoknak. Elsajátította a török és a perzsa nyelvet, megismerte a keleti szokásokat. 1861-ben az Akadémia támogatásával indult második keleti útjára. Életét kockáztatva, álruhában, dervisnek öltözve csatlakozott egy mekkai zarándok-csoporthoz. 1500 km-es vándorútja során eljutott Buharába, Szamarkandba és Hívába is. 1864-ben tért vissza Pestre. A keleti nyelvek professzora lett; munkásságát külföldön is számon tartották és elismerték. Az angol királyi udvar politikai kérdésekben is kikérte tanácsát, a londoni Királyi Földrajzi Társaságban nagy sikerű előadásokat tartott, úti beszámolója angolul és németül is megjelent. Két legjelentősebb munkáját az MTA adta ki: A török faj ethnológiai és ethnographiai tekintetben címűt 1885-ben, A Nyugat kultúrája keleten-t 1906-ban.

MÁRCIUS 21. – A CSILLAGÁSZATI TAVASZ KEZDETE

Ezen a napon a Nap az Egyenlítő magasságában halad át az égen, sugarai merőlegesek a föld forgástengelyére, éppen keleten kel, és nyugaton nyugszik, a nappalok, valamint az éjszakák hossza az egész földgolyón egyenlő. Innen a neve „napéjegyenlőség”. (Csak az északi féltekén tavaszkezdet, földünk déli oldalán ez az ősz első napja.) Ettől kezdve napról napra távolodik a Nap az Egyenlítőtől a Ráktérítő felé, sugarai egyre nagyobb szöget zárnak be a földtengellyel, ezért az északi féltekén hosszabbodnak és melegednek a nappalok, a délin viszont rövidülnek, és jön a tél.

– KOS HAVA

Tavaszünnepi áldozati állat az ókori közel-keleti vallásokban, a zsidókéban is: a Bibliában a bárányt áldozó Ábel kedves az Úrnak. Az őskeresztények az önmagát feláldozó Krisztus szimbólumaként illesztették jelrendszerükbe a képét (Agnus Dei, „Isten báránya”, húsvéti bárány). Abban a bibliai elbeszélésben, melyben Isten nagylelkűen eltekint attól, hogy Ábrahám saját fiát áldozza föl neki, és maga gondoskodik az Izsákot helyettesítő áldozati kosról – az emberáldozatról állatáldozatra való áttérés költői visszhangja ez –, a keresztények a megváltás előképét látták. Isten a fiát küldi el, hogy legyen néki érettünk és helyettünk való áldozat. Isten Báránya ábrázolások: bárány kereszttel, a feltámadás fehér alapon vörös keresztes zászlajával, keresztes dicsfénnyel a feje körül; vérét kehelybe bocsátó bárány; a Jelenések könyvének 7 szemű Báránya. (Jel 5,6; a 7 szem az „Úrnak szemei”, „melyek átpillantják az egész földet”, a szabad szemmel látható planétákat jelképezik. L. Zak 4,10)

MÁRCIUS 22. – A VÍZ VILÁGNAPJA

A VÍZ VILÁGNAPJÁnak megünneplését az 1992. évi Rio de Janeiro-i környezetvédelmi konferencián kezdeményezték. Ennek hatására az ENSZ március 22-ét nyilvánította e nappá, felhíva a kormányok, szervezetek és magánszemélyek figyelmét a víz fontos szerepére életünkben. Cél, hogy óvjuk, védjük környezetünket, s ezen belül a Föld vízkészletét.

MÁRCIUS 23. – METEOROLÓGIAI VILÁGNAP

1950. március 22-én Genfben megalakult a Meteorológiai Világszervezet (WMO) – a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet utódaként. Másnap életbe lépett a szervezet alapokmánya, erre emlékezve határozták el 1960-ban a METEOROLÓGIAI VILÁGNAP megünneplését, s azt azóta minden évben március 23-án tartják. Az időjárás megfigyelésére először 1853-ban hirdettek meg nemzetközi programot. Az 1950-ben létrehozott WMO kormányközi testületnek tekinthető, az ENSZ szakosított intézményeinek egyike. Tevékenységi körébe elsősorban a meteorológiai szolgálat világméretű kiépítése, a tagországok közötti gyors időjárási tájékoztatáscsere megszervezése tartozik. A megrendezett világnapok középpontjában mindig egy-egy időszerű témakör áll.

MÁRCIUS 24. – GÁBOR ARKANGYAL

Gábriel (Gábor) arkangyal, Isten küldönce a „jó hírt”, az evangéliumot hozza a gyermektelen asszonyoknak. Nemcsak a keresztényeknél, hanem már a zsidóknál és később a muzulmánoknál is nagy becsben állt. Ő jelentette meg Keresztelő János és Szűz Mária születését. Az utóbbiról az Arany legenda tudósít apokrif újszövetségi iratok nyomán. Azt az angyalt, aki megjelent Sámson anyjának, hogy hírt adjon a hős születéséről, a zsidó hagyomány Gábriellel azonosítja. Gábrielnek tartják a keresztények azt az égi hírnököt, aki Jézus születését meghirdeti a pásztoroknak, és Jézus üres sírjánál az odaérkező asszonyoknak bejelenti Isten fiának föltámadását. Gábriel azonban leginkább arról nevezetes, hogy ő közölte Máriával a hírt, mely szerint a Szentlélek által a Messiás anyja lesz. Ebben az epizódban Gábriel név szerint is szerepel (Lk 1,26–38).

 

MÁRCIUS 25. – URUNK MEGTESTESÜLÉSÉNEK HÍRÜLADÁSA – GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY

Március 25-e Jézus fogantatásának ünnepe. Régi magyar neve, Gyümölcsoltó Boldogasszony, és a hozzá fűződő gazdag hiedelemanyag mutatja, hogy az oltás, szemzés hagyományos napja volt e tájon. A jámbor néphit szerint azért, mert Mária is ezen a napon fogadta méhébe Jézust. Racionális elme nem látja itt az összefüggést, de lelkünk mélyén tudunk róla.  A legfőbb istenanya és a nőivarú, az istenfiú-gyümölcsöt termő világfa egymásnak megfelelő Föld és Tejút jelkép, láttunk már rá példát. A Bibliában a kép hasonlat-szinten maradt fenn, a messiási próféciákban, és az angyali üdvözlet szavaiban: „áldott a Te méhednek gyümölcse, Jézus”. A középkor látomásos festőinek fatábláin a faistenanya képzete ismét kivirágzik.

MÁRCIUS 27. – SZÍNHÁZI VILÁGNAP

1957. március 27-én volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. 1961-ben a Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése által elfogadott határozat alapján e napon van a SZÍNHÁZI VILÁGNAP. A Nemzetközi Színházi Intézet 1975. évi kongresszusa úgy határozott, hogy 1978-tól a világ valamennyi országában üzenettel köszöntsék e napot. A színházi világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását. Ezen a napon köszöntik a színészeket.

– II. RÁKÓCZI FERENC SZÜLETÉSNAPJA – 1676

RÁKÓCZI FERENC, II (Borsi, 1676. márc. 27. – Rodostó [Törökország], 1735. ápr. 8.): író, államférfi, hadvezér. I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fia. Mostohaapja, Thököly Imre mellett korán megismerte a tábori életet. 1694-ben nagykorúsították; júniusban beiktatták Sáros megye örökös főispáni tisztébe. 1701. április 18-án összeesküvés vádjával letartóztatták, Bécsújhelyre vitték. A vérpad elől megszökött és lengyel földre menekült. A tiszaháti fölkelők küldötteinek hívására, az 1703. május 6-án kibocsátott brezáni kiáltvány és a „Cum Deo pro patria et libertate” jelszóval ékesített zászló hazaküldése után június közepén átlépte a határt. 1703-1711 között vezette a magyar nemzet szabadságharcát a Habsburg-uralom ellen. 1704-ben Erdély fejedelmévé választották, 1705-ben a szécsényi országgyűlés „a szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé” emelte. 1707-ben Magyarország és Erdély uniójának létrehozásával az ónodi országgyűlés II. Rákóczi Ferenc indítványára kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. A nemesség és a nép benne látta a jövendő királyt, hatalmas államszervező munkát végzett; önálló nemzetközi diplomáciát épített ki. 1711. február 21-én segítségért Lengyelországba indult, a jóváhagyása nélkül megkötött szatmári béke után emigrációba kényszerült. 1712-ben Franciaországba hajózott; rangrejtve élt XIV. Lajos udvarában. A király halála után visszavonult Grosbois-ba, s a kamalduli szerzetesek klastromában élt. 1715-ben III. Károly fő- és jószágvesztésre ítélte. 1717. szept. 15-én a szultán meghívására Törökországba hajózott. A pozsareváci béke (1718. július 21.) után a Porta Rodostóba telepítette, itt töltötte élete utolsó éveit. Mikes Kelemen II. Rákóczi Ferenc holttestét a galatai Szent Benedek kápolnában nyugvó édesanyja sírjába temettette, szívét s kéziratait, végakaratához híven, Grosbois-ba küldte. Hamvait 1906-ban a kassai dómban helyezték el.

MÁRCIUS 29. – KOSZTOLÁNYI DEZSŐ SZÜLETÉSNAPJA – 1885

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ (Szabadka, 1885. március 29. – Bp., 1936. november 3.): író, költő, műfordító, újságíró. Gimnáziumi tanulmányait Szabadkán kezdte, kitűnt az iskola önképzőkörében. 1901. október 26-án a Budapesti Napló közölte versét. 1903-ban néhány hónappal az érettségije előtt kizárták a gimnáziumból. Szegedre iratták át, majd vissza Szabadkára, magántanulóként. Tanulmányait a budapesti egyetemen, magyar–német szakon folytatta. Barátságot kötött Babits Mihállyal és Juhász Gyulával, állandó szereplője volt Négyesy László stílusgyakorlatainak. 1904-ben a bécsi egyetemre iratkozott át. Októberben a Bácskai Hírlap munkatársa lett. 1905-től rendszeresen írta Heti leveleit. 1905-ben újra a pesti egyetemre járt, de tanulmányait nem fejezte be. 1906-tól a Budapesti Napló belső munkatársa lett. 1907-ben megjelent első verseskötetét (Négy fal között) Ady ironikus kritikával fogadta. 1908-ban Az induló Nyugat szerzője lett. Versciklusa, A szegény kisgyermek panaszai (1910) rendkívül népszerűvé tette. Nero, a véres költő című regényének 1924-i német kiadásához Thomas Mann írt előszót. 1922 és 1924 között írt verseiből alakította ki A bús férfi panaszai című versciklusát. 1924-ben megjelent Pacsirta című regénye, melyet 1925-ben az Aranysárkány, 1926-ban az Édes Anna követett. Novelláiban új hőse jelent meg: Esti Kornélban saját „másik énjét” is ábrázolta. 1930-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé választotta, ugyanebben az évben a Magyar PEN Klub elnöke lett. Utóélete nem volt zavartalan és nagyságához méltó. 1948-tól hét évig nem jelenhetett meg műveinek új kiadása. Az ötvenes évek irodalompolitikája az ő írásain szemléltette „az erkölcsi normák felbomlását”. 1954-ben jelentek meg Válogatott novellái. A későbbi korszakok irodalomszemlélete igazi helyén, irodalmunk legnagyobbjai között értékeli. Költészetében A szegény kisgyermek panaszai és utolsó korszakának nagy versei jelentik a csúcsot.

MÁRCIUS UTOLSÓ SZOMBATJÁRÓL VASÁRNAPRA VIRRADÓ ÉJSZAKA – A NYÁRI IDŐSZÁMÍTÁS KEZDETE

A NYÁRI IDŐSZÁMÍTÁS KEZDETE március utolsó szombatjáról vasárnapra virradó éjszaka, 2 óra. A befejezése október utolsó szombatjáról vasárnapra virradó éjszaka, 3 óra. Az időszámítás-váltást hagyományosan az energiatakarékosság igényével indokolják. Maga a reform háborús idők szülötte. 1916-ban Amerikában vezették be először az alternatív – nyári – időszámítást. A praktikusnak tetsző ötletet több európai állam, így Magyarország is átvette. A két időszámításos rendszer egészen 1918-ig, a háború végéig hivatalban maradt. 1919-ben azonban nyugdíjazták, s csak 1941-ben vették elő újra. Akkor viszont az órákat nem is engedték visszatekerni: 1942 szeptemberéig maradt a nyári időszámítás. 1943-ban és 1944-ben már március végén, illetve április elején beköszöntött az óra szerinti nyár, a következő két évben viszont nem állították át az időmérőt. 1947 és 1949 között megint nyári-téli rend szerint forogtak a mutatók. 1950-től 1953-ig ismét csak egyféle (téli, azaz normális) időszámítás létezett. 1954-től 1956-ig újra hozzáigazították az órákat a Naphoz, azután egészen 1980-ig a hagyományos időszámítás maradt érvényben. 1980 áprilisa óta élvezhetjük ismét az óraigazítás örömeit. A legutóbbi reformra 1996-ban került sor: akkor – már az EU-irányvonalnak megfelelően – szeptemberről október végére tolódott a téli időszámítás kezdete.

MÁRCIUS 31. – SZABÓ LŐRINC SZÜLETÉSNAPJA – 1900

SZABÓ Lőrinc (Miskolc, 1900. márc. 31.–Bp., 1957. okt. 3.): költő, műfordító. Református papi családból származott, apja mozdonyvezető volt. Debrecenben 1918-ban hadiérettségit tett. 1918 végén ment Budapestre, és 1919-ben megkezdte, de ősszel abba is hagyta egyetemi tanulmányait. Babits Mihály tanítványa volt, és nemsokára barátja lett. 1920–21-ben Babits lakásában talált otthonra. 1921-ben Mikes Lajos lányát, Mikes Klárát vette feleségül; e réven lett Az Est munkatársa. A harmincas években közel került a népi írók mozgalmához. Jobboldalinak bélyegzett politikai múltja miatt 1945-ben vizsgálati fogságba vetették; „feddéssel” igazolták, publikációs tilalmak sújtották. 1947-ben többek tiltakozása ellenére fölvették az írószövetségbe. Az üldöztetés és a megkülönböztetés ellen (többek között Illyés Gyula támogatásával) szívósan küzdött, s főleg a munkába menekült. 1956-ban tagja lett a Petőfi Pártnak, 1957. március 15-én Kossuth-díjat kapott. Publikációs és anyagi helyzete rendeződött, de tervezett külföldi útja elmaradt. Halálát szívroham okozta.