Június

JÚNIUS – SZENT IVÁN HAVA – NYÁRELŐ HAVA – NAPISTEN HAVA

Egykorú magyarázat szerint a hónap névadója Juno volt.

A hónap jelképe sárgászöld ruhás, repülő ifjú, fején éretlen kalászkoszorúval, jobbjában a hónap jegyének, a Ráknak a jelével, baljában a hónap terményeivel teli tál. Ábrázolták árpát sarlózó parasztlegény képében is, homlokán lenkoszorúval Június régi magyar neve Rák hava, illetve Szent Iván hava. Utóbbi nevét a szokáshoz híven a Rák hó (jún. 22/23-júl. 22/23.) első dekádjának legjelentősebb szentjéről, Keresztelő Szent Jánosról nyerte.

JÚNIUS 3. Pünkösd ünnepét követő vasárnap

SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAP – „KICSIPÜNKÖSD”

[Szentháromság] állítólagos székelyföldi nevén kicsipünkösd, a pünkösd ünnepét követő első vasárnap.

A pápák sokáig vonakodtak, hogy külön ünneppel is megszenteljék, hiszen a hittitok magasztalása minden nap, minden istentiszteleten, minden imádságban előfordul. Hazánkban már Kálmán király elrendelte éppen a mai időpontban a Szentháromság ünnepének megülését. Nyugaton később terjed el, és csak 1334-ben válik egyetemesen kötelezővé.

A Szentháromság kultusza a Tridentinum nyomán bontakozó barokk vallásosságban új hangsúlyozáshoz jut. Ez az egyházművészetben és az egykorú városképen is visszatükröződik: a Szentháromság misztériuma, az istenség misztikus szintézise, teljessége megfelelt a barokk hierarchikus szellemének, summázó készségének.

Szentháromság tiszteletére szentelt templomaink már a középkorban föltűnnek, de a XVIII. században, a pestisjárványok szorongásai között a patrocinium egyenesen korjellemzővé válik.

JÚNIUS 4.

 – TRIANON EMLÉKNAPJA; A TRIANONI BÉKESZERZŐDÉS MEGKÖTÉSÉNEK NAPJA

 Az I. világháborút lezáró ún. Versailles-Washingtoni békerendszer részeként íratták alá a magyar delegációval a békeszerződést a Kis Trianonnak nevezett palotában 1920. június 4-én. Ezzel a békediktátummal nemcsak az Osztrák–Magyar Monarchia tűnt el a térképről, hanem Magyarország elvesztette területe jelentős részét (területe 282 870 km2-ről 92 607 km2-re csökkent), a lakosság létszáma pedig, mintegy 10 millió fővel kevesebb lett. Erre az eseményre emlékezünk TRIANON EMLÉKNAPJÁn.

– A NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA

A Magyar Országgyűlés 2010. évi XLV. törvénye a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről, a trianoni tragédiára emlékezve, június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította.

Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság, és a magyarok önazonosságának meghatározó eleme. Az Országgyűlés megerősítette továbbá Magyarország elkötelezettségét a magyar nemzet tagjainak és közösségeinek egymással való kapcsolatuk fenntartására és ápolására. A Magyar Országgyűlés kötelességének tekinti – a békediktátum okozta tragédiára mindörökké emlékezve, ugyanakkor hibáinkat is számon tartva – a nemzeti összetartozás erősítését, ennek érdekében június 4-ét, az 1920. évi trianoni békediktátum napját a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította.

JÚNIUS 5. – GÁBOR DÉNES – 1900; FIZIKAI NOBEL-DÍJ: 1971

Budapest, 1900. június 5. – London, 1979. február 3.)

Az optikai holográfia Nobel-díjas tudósa, a sokszoros feltaláló, GÁBOR DÉNES [Dennis Gabor] (Budapest, 1900. június. 5. – London, 1979. február. 9.) a budapesti Műegyetemen gépészmérnöki, majd Berlinben villamosmérnöki tanulmányokat folytatott. Kortársai, barátai, vitapartnerei közé olyan kiválóságok tartoztak, mint Neumann János, Szilárd Leó és Wigner Jenő. Első munkahelye Németországban egy nagyfeszültségű távvezetékek tervezésével foglalkozó kutatóintézet volt. Itt először a katódsugár oszcillográfokkal foglalkozott, majd az elektronoptika tanulmányozása során jutott el az elektronsugaras berendezésekig. Részt vett az elektronmikroszkópok és televíziós képcsövek fejlesztésében. 1927-ben doktori értekezését a katódsugárcsövekről írta. 1932-ben kezdett foglalkozni a plazmajelenségek elméletével. A plazmalámpát a Tungsram kutatólaboratóriumában Budincsevits Andorral együtt fejlesztette ki. 1934-ben települt át Angliába. A Thomson Houston Társaság kísérleti laboratóriumában fő munkaterülete az elektronoptika volt és itt kezdett foglalkozni a híradástechnikai információelmélet kérdéseivel. Az elektronoptikai leképezés vizsgálata vezette a holográfia feltalálásához; a Nobel-díjat is ezért kapta. Később részt vett a lézerhologramok készítésének kifejlesztésében is.

Kiemelkedő szakmai sikerei mellett intenzíven foglalkoztatták az emberiség jövőjének kérdései is. Jelentős műveket írt ezzel kapcsolatban: A jövő feltalálása (1963), Tudományos, műszaki és társadalmi újítások (1970), Az érett társadalom (1972). Nézete szerint a tudománynak két nagy problémával kell szembenéznie: az egyik az előrejelzés kérdése: meddig folytatódhatnak a dolgok tovább úgy, ahogyan most folynak, a másik: hogyan előzhetjük meg a katasztrófát. A világhelyzet átfogó felmérésének eredményeit Umberto Colombo professzorral közösen kidolgozott jelentésében tette közzé A hulladékkorszak után címmel, mint a Római Klub 4. számú jelentését.

Magyarországhoz való kötődését élete végéig megőrizte, gyakran látogatott haza és fiatal magyar kutatókat is szívesen látott tanszékén.

JÚNIUS 6.

 – BAROSS GÁBOR SZÜLETÉSNAPJA – 1848

A magyarországi vasúthálózat, a dunai hajózás, a fiumei kikötő és az ipari szakoktatás fejlesztője, Baross Gábor (Pruzsina, 1848. jún. 6. – Budapest, 1892. máj. 9.) jogi tanulmányokat végzett és Trencsén vármegyében a főjegyzőségig emelkedett. 1875-ben a szabadelvű párt képviselője lett az országgyűlésben. 1882-ben nyugati tanulmányútra ment közigazgatási kérdések tanulmányozására. 1883-ban államtitkárrá nevezték a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumba.

Széchenyi már 1848-ban az államvasút-rendszer mellett foglalt állást, ennek megvalósulására azonban csak a kiegyezés után került sor, nagyrészt Baross tevékenysége nyomán. Az ő államtitkársága előtt ugyanis mindössze 1348 km vonalat államosítottak, az ő idejében pedig további négyezret. A MÁV megteremtésével, a mozdony- és kocsipark növelésével és korszerűsítésével, a vasútüzem átszervezésével önálló és független közlekedés- és gazdaságpolitika alakult ki. Az addig ráfizetéses vasút az államháztartás egyik fő jövedelmi forrása lett.

Baross Gábor hozta létre a posta-takarékpénztár intézményét; ennek célja a kisemberek betétjeinek felhasználása volt közlekedési beruházások érdekében. 1887-ben egyesítette a Postát a Távírdával, megalapította a Postatisztképzőt. Minisztersége idején jelentősen bővültek a Posta szolgáltatásai: nemzetközi hírlap előfizetésre nyílt lehetőség, a távírókon ingyenesen lehetett igénybe venni a meteorológiai előrejelzést, vízállásjelentést, meg lehetett tudni a pontos zónaidőket. 1889-ben Baross kereskedelemügyi miniszter lett. Ezzel felügyelete alá kerültek az ipari, kereskedelmi, vám, tengerészeti és szabadalmi ügyek. Közel 100 gyár alapítását, működését támogatta. 1890-ben bevezette az áruvédjegyet, új kereskedelmi és iparkamarákat hozott létre. Állami megrendelésekkel segítette az új iparágak megteremtését. Létrehozta a Kereskedelmi Múzeumot, amely kezdetben mintaraktárként működött, szolgálva a hazai termékek népszerűsítését.

Élete legnagyobb feladatának a Vaskapu szabályozását tekintette. Gyakori személyes jelenlétével biztosította a munkálatok megfelelő menetét, amelyeknek jelentőségét az adta meg, hogy így született meg az egységes dunai hajózási útvonal. A nagy horderejű munka befejeztét azonban a „vasminiszter” már nem érte meg. Még 44 éves sem volt, amikor tevékeny életét befejezte.

 – BÁNKI DONÁT SZÜLETÉSNAPJA – 1859

A sokoldalú gépészmérnök feltaláló, Bánki Donát (Bakonybánk, 1859. jún. 6. – Budapest, 1922. aug. 1.) már egyetemi hallgató korában kitűnt tehetségével: negyedéves korában Horváth Ignác mechanika professzor mellett volt tanársegéd. 1882-99 között a Ganz és Társa Vasöntő- és Gépgyár gépkonstruktőre, később osztályvezetője majd főmérnöke lett. Sikeres tervei közül kiemelkedik a pesti Duna-parton felépített gabona-elevátor, a Mechwart-féle forgóeke tökéletesítése, továbbá vasúti váltók, fordítókorongok, különböző turbinák megalkotása fűződik a nevéhez. Már gépészmérnök hallgatóként pályadíjat nyert A gázgépeknél használandó legcélszerűbb méretek és keverékek meghatározása című tanulmánya, amely nyomtatásban is megjelent magyar és német nyelven. Amikor a Ganz-gyár a gázmotorok fejlesztésével megbízta, Bánki a Műegyetem gépműhelyének vezetőjével, a későbbi gyáralapítóval, Csonka Jánossal kezdett hozzá egy, a meglevőknél gazdaságosabb működésű motortípus kidolgozásához. Eredményes együttműködésüket közös szabadalmak sora tanúsítja: Újítás gázgépeknél, Újítás gáz- és petróleum-motorokon (1888),Gáz- és petróleum kalapács (1889), Újítások petróleum-motorokon (1893). Ez utóbbiban van szó először a világon a karburátorról. A Bánki-Csonka-féle motorokat a Ganz-gyár sorozatban gyártotta. Közben Bánki önálló szabadalmi bejelentéseket is tett: 1894-ben a nagynyomású robbanómotorról, amit 1898-ban már tökéletesített a vízbefecskendezéses hűtés alkalmazásával. De volt szabadalma motorkerékpárra (1894), elsőkerék meghajtású autóra (1902), gőzturbinára (1903) is.

Bánki Donát életének második felében professzor lett a Műegyetemen. Először az emelőgépek és gépelemek tanszéken tanított, majd a hidrogépek tanszékén lett tanszékvezető. Rövid időn belül ezeken a számára új területeken is maradandó alkotásokat hozott létre. 1903-ban szivattyúszelep szabadalmat jelentett be, 1905-ben pedig egy konferencián ismertette gőzturbina-elméletét. Évente tett tanulmányutakat az iparilag fejlett országokba szakterületének tanulmányozására, 1908-ban az Egyesült Államokba is eljutott. 1912-ben tartotta akadémiai székfoglaló előadását Folyadékok mozgása hajlított csatornában címmel. 1916-ban jelent meg híres könyve, az Energia átalakulások folyadékokban. Ugyancsak ebben az évben szabadalmaztatta vízturbina találmányát. A legyártott több száz darabból még száz év múltán is akadtak működő példányok, sőt, az ENSZ egy tanulmányban ajánlotta alkalmazásukat a fejlődő országokban. Bánki közvetlenül halála előtt még egy fontos tanulmányt tett közzé turbinája jó hatásfokának elméleti igazolásáról.

Emlékét nemcsak számos utca és iskola elnevezése, szobor és emléktábla őrzi, hanem egy 1984-ben szülőfalujában felavatott emlékpark is.

Pünkösd utáni tizedik nap

ÚRNAPJA – AZ OLTÁRISZENTSÉG ÜNNEPE

A pünkösd kettős ünnepe utáni tizedik napra (csütörtökre) a katolikus naptárban úrnapja esik. Ezen a napon „Krisztus titokzatos testét” (Corpus Christi Mysticum) az oltáriszentséget ünnepli az egyház. Kötelező – piros betűs – ünneppé 1264-ben IV. Orbán pápa tette földije, Lüttichi Szent Júlianna (†1258) hatására, aki egy látomásában a teliholdat látta, melyből egy darabka hiányzott. Júlianna a látomását úgy értelmezte, hogy a Hold az egyházi évet (!) jelképezi, amelyből valami hiányzik, mégpedig az oltáriszentség ünnepe. Az ünneppé nyilvánítás közvetlen előzménye a híres, Raffaello által is megfestett bolsenai csoda volt. A pápa épp Orvietóban időzött, amikor hírül vitték néki, hogy a közeli Bolsenában az ostya a pap kezében úrfelmutatáskor vérezni kezdett. (L. Nagy Szent Gergely hasonló nagycsütörtöki csodáját.) A pápának maga felé hajlott a keze: Úrnapja időpontjának megválasztásával saját nevét, – névünnepét is fényesebbé tette.

Az ünnep fő eseménye a körmenet, amelyen körülhordozzák az oltáriszentséget. A körmenet útvonala mentén négy oltárt állítanak fel az ott tartandó rövid szertartás (evangélium-éneklés és áldás) céljára. (E sajátságok arra vallanak, hogy a „szentostya” útvonala a Nap éves pályáját jelképezi, amelynek csúcspontján a Nap épp anyja, a Tejút „karjai közt” tartózkodik. Úrnapja ebbe az időszakba esik.) Az oltárok fölé lombsátrat emelnek, a földre, a tovahaladó oltáriszentség elé rózsaszirmot szórnak. A virágszőnyeg (másutt széna- és illatos füvek terítik be a körmenet útvonalát) és a díszítésre szolgáló zöldágak varázserejű szentelményeknek számítottak; hasonló hatást tulajdonítottak nekik, mint más ünnepek „megszentelődött” növényeinek (főleg betegség és villámcsapás ellen varázsoltak velük). Az oltáriszentséget a talpas szentségtartóban, más néven úrmutatóban (latin: monstrantia) hordozzák körül, s abban teszik ki ünnepélyes szentségimádásra is. Ez a vallásgyakorlat is a XIII. században keletkezett. Az úrmutató készítését az úrnapi körmenet és a szentségimádás tette szükségessé.

Úrnapja nyolcadát követő péntek

JÉZUS SZENT SZÍVE

az úrnap nyolcadát követő péntek, az egyházi év utolsó változó ünnepe A Szent Szív a vallásos lélek számára Jézusnak az emberért való önfeláldozó, megváltó szeretetét állítja oda követelményül.

A kultusz nyomai már a középkorban, így kódexirodalmunkban is felbukkannak. Hajnal Mátyás emlegetett, emblémákkal, azaz szimbólikus képekkel is illusztrált imádságos könyve (1629) mégsem ebbe a kultikus áramlatba tartozik. Klaniczay Tibor és Holl Béla vizsgálódásai szerint “a műfajok egyesítésének barokk eljárásával «lelki comoediá»-ban jeleníti meg a léleknek mennyei jegyesével való misztikus kapcsolatát. A Jézussal egyesülő szívnek ebben az allegorikus játékában felhasználja a bibliai Énekek énekének szerelmi stilisztikáját is.”

A kultuszt Alacocque Szent Margit látomásai (1673–1625) szentesítették: a megjelenő Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, és a Szív tisztelőinek az engesztelést, a hónap első péntekjén való gyónást, áldozást kötötte lelkükre. Margit mindjárt a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. Ezt a felajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok és nemzetek követik. Maga XI. Pius az Egyházat is a Szív oltalmába ajánlotta.

A Szent Szív ikonográfiájának első jelentős hazai barokk emléke a tihanyi bencés templom oltára (1750), továbbá a jezsuiták vízivárosi templomának képe (1765). A márianosztrai hajdani pálos templom oltárképén Jézus hatalmas szívéből kereszt nő ki, jelképezvén a szeretetből vállalt halált.

JÚNIUS 8. – SZENT MEDÁRD PÜSPÖK

Medárd püspök, a szegedi nép ajkán Merdád, Merdádus (†560) napjához szerte Európában időjárási regulák fűződnek, amelyek évszázados megfigyeléseknek a szent nevenapjához kapcsolt, népszerűen megfogalmazott eredményei. Ha most esik az eső, akkor a következő negyven napon hasonló lesz az időjárás. Megfordítva is: ha nem esik, akkor negyven napos szárazság következik. A negyven egyébként bibliai szent szám. Utólag költött mondai magyarázat szerint egy pajkos táncoló társaság nem hallgatott a szent püspök jámbor intelmeire. Ezért Medárd imádságára negyven napos eső most szét őket. Ha nem esik, de esőre szükség volna, Algyő öregasszonyai nagy kakast fürdetnek meg, hogy zápor kerekedjék. A göcsejiek a termésre is következtetnek. Ha esik, akkor a fű szépen kihajt, a szőlő bőven terem, de a bor gyönge lesz. Eleki németek szerint ezen a napon kezdődött a bibliai özönvíz. Így tartja Pincehely magyar népe is.

Szent Medárdnak – mint már Katona Lajos is megjegyzi semmi köze a regulához. A kalendáriumban a szentek ünnepe szerint igazodó néphagyomány azonban a megfigyelt időszak időjárásának kezdetét az ő nevéhez kapcsolta.

Első hazai említését Zalán Menyhért a németújvári (Güssing) ferencrendi kolostor 1462-ből származó, erdélyi eredetű kéziratos breviáriumának naptárából idézi. Medárd napjához egy XVI. századi kéz azt jegyezte be, hogy német parasztok véleménye szerint, ha e napon esik, akkor a következő negyven napon is esni fog. A német átvétel lehetséges ugyan, de ekkor a hiedelem már széltében ismeretes Közép-Európában, így hazánkban is.

JÚNIUS 9. – HUNFALVY JÁNOS SZÜLETÉSNAPJA – 1820

A Magyar Földrajzi Társaság alapítója és első elnöke, HUNFALVY JÁNOS (Nagyszalók, 1820. jún. 9. – Budapest, 1888. dec. 6.) szepességi földműves családból származott. Filozófiai, jogi és teológiai tanulmányokat folytatott; német anyanyelve mellett kiválóan beszélt magyarul, szlovákul, franciául és angolul. A berlini egyetem hallgatójaként szerette meg és választotta életpályául a geográfia művelését. A késmárki líceumban kezdett tanítani, azonban a szabadságharc alatt írott lelkesítő cikkei miatt állásából eltávolították, hat hónap börtönbüntetésre ítélték. Raboskodása alatt kezdte írni első jelentős tudományos munkáját, a három kötetes Egyetemes történet-et, amely 1852-ben jelent meg és 1888-ig hét kiadást ért el. Tanári állás hiányában nevelősködött és nagy számú földrajzi ismeretterjesztő cikket írt a Greguss Ágosttal együtt szerkesztett Család könyve című folyóiratba. Bár mindvégig geográfusnak tartotta magát, egyik szervezője volt a Statisztikai Hivatal megalapításának. A Tudományos Akadémia – melynek 1858-ban levelező, majd 1865-ben rendes tagja lett – megbízta A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása című háromkötetes mű megírásával, amely európai színvonalra emelete a magyar földrajztudományt. 1863-ban kapott ismét katedrát; először a Műegyetemen, majd 1870-től a pesti tudományegyetemen. Életművének jelentős részét képezi – az Egyetemes földrajz című egyetemi tankönyv mellett – a népiskolák, ipariskolák, polgári iskolák és gimnáziumok számára írt tankönyvek sora. Atlaszok, térképgyűjtemények kiadásában is részt vett.

Magyarságát, hazaszeretetét így fogalmazta meg: „Én ugyan vérem szerint német származású vagyok, de tiltakoznám, ha teljes és tökéletes magyarságomat kétségbe vonná valaki. A Duna is német hegységből ered, de Pozsonytól Orsováig nagy magyar folyam. Én is a magyar földre lefutott hegyi patak vagyok. Azt akarom, hogy mindenki így értse, hogy mi voltam és mi vagyok most.”

JÚNIUS 10.

 – APÁCZAI CSERE JÁNOS SZÜLETÉSNAPJA – 1625

Az első magyar enciklopédista, az erdélyi protestáns nevelő, APÁCZAI CSERE JÁNOS (Apáca, 1625. jún. 10. – Kolozsvár, 1659. dec. 31.) gyulafehérvári tanulóévei alatt tanárától, Bisterfeld János Henriktől kapott indíttatást az enciklopédikus tudás megszerzésére. A református egyház ösztöndíjasaként hollandiai egyetemeken tanult; itt ismerkedett meg Descartes és Ramus filozófiájával, itt szerzett teológiai doktorátust és feleséget is ekkor választott egy holland polgárlány személyében. Még Hollandiában írta első nemzeti nyelvű enciklopédiánkat a Magyar Encyclopaedia-t, amely 1655-ben Utrechtben jelent meg. Ekkor Apáczai már hazatért és a gyulafehérvári kollégium tanára volt. Haladó gondolatai és megnyilvánulásai ellenségeket szereztek számára, magára vonta II. Rákóczi György fejedelem haragját, aki büntetésül a leégett kolozsvári kollégiumba helyezte át. Apáczai 1656-os, Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról és a magyaroknál való barbár állapotuk okairól című beköszöntő beszédében fejtette ki hitvallását. Mint mondta, az iskola nem csupán téglafal vagy berendezés, hanem elsősorban „tanítók és tanulók rendezett társulása, akik az emberi életkörülmények szempontjából hasznos és szükséges ismereteket tanítanak és tanulnak”. 1658-ban egy akadémia-tervezetet terjesztett elő, ezt azonban már nem tudta a gyakorlati megvalósulásig vinni. Fiatalon, 34 évesen halt meg tüdőbajban.

A Magyar Encyclopaedia főként természettudományos, bölcseleti, matematikai kérdésekkel és az ember által létrehozott „csinálmányok”-kal foglalkozik; egyik nagy jelentősége a magyar szakkifejezések használata, miáltal az enciklopédikus ismeretek a latin nyelvet nem ismerő köznép számára is hozzáférhetővé váltak.

Apáczai nevéhez fűződik az első magyar nyelvű logika megalkotása (Magyar logikácska); felismerte a logikus gondolkodás kiemelkedő fontosságát.

 – HUZELLA TIVADAR SZÜLETÉSNAPJA – 1886

A szövettan és fejlődéstan szaktekintélye, HUZELLA TIVADAR (Nagyvárad, 1886. jún. 10. – Alsógöd, 1950. júl. 11.) tudományos és oktató tevékenységét a Kórbonctani Intézetben kezdte. Az első világháború alatti katonaorvosi szolgálata után 1921-ben Debrecenbe került az 1912-ben alapított tudományegyetem anatómiai intézetének megszervezésére. A mikroszkópos anatómia mellett szövettant és fejlődéstant is tanított. 1932-ben tért vissza Budapestre, a Szövet- és Fejlődéstani Intézet élére. A költségvetési keret szűkössége miatt egy amerikai mecénás támogatásával és saját jövedelméből is áldozva Alsógödön önálló biológiai kutatóhelyet alapított, ahol hivatalos kötöttségektől mentesen, saját elképzelései szerint dolgozhatott.

Oktatómunkája során a német iskolát követve általános biológiát tanított, ezzel a címmel könyvet is megjelentetett. Szenvedélyes mikroszkopizáló volt; metszeteken kívül élő szövettenyészeteket is vizsgált, azokon „microchirurgiás” műtéteket végzett és a sejtszaporodást mozgófilmre véve a hazai mikrokinematográfia megalapozója lett. Kutató morfológusként és biológusként is elsősorban orvosnak vallotta magát; hitvallását így fogalmazta meg: Az orvos hivatása, hogy az emberek életéből a diszharmóniát kiküszöbölje, hogy az emberek életét az egészség, a boldogság, a béke összhangjára felhangolja.

JÚNIUS 11. – SZENT BARNABÁS APOSTOL

SZENT BARNABÁSról keveset tudunk, noha az Újszövetségben viszonylag sok szó esik róla.. Az első, amit Barnabásról hallunk, hogy szántóföldjét eladta és annak árát az apostolokhoz vitte az egyházközség szegényeinek szánt adományként. „Derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel” olvashatjuk az Apostolok Cselekedeteiben, ahogy azt is, hogy „József, a ciprusi származású levita, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, ami azt jelenti, hogy a vigasztalás fia”. Barnabás segítőkészséggel közeledett Pálhoz, az egykori keresztényüldözőhöz, megtérése után támogatta munkája megkezdésében. Barnabás Pállal és Márkkal indult az első missziós útra, Ciprusra, Barnabás hazájába, azután Kisázsiába – de mindig pogánylakta vidékre. Barnabás a pogányok között missziós tevékenységet folytatott, így ők is az Egyház teljes jogú tagjai lettek, hiszen a megváltás az egész világra kiterjed, nem köthető feltételekhez. Pál és Barnabás fölvette az Egyházba a pogányokat, de nem kényszerítették rájuk az ószövetségi törvényeket.

Szent Barnabás apostol ünnepét a bizánci és a szír egyház június 11-én üli. Róma a 11. században fogadta be az ünnepet.

JÚNIUS 13. – PÁDUAI SZENT ANTAL

A legnépszerűbb szent az egész világon alighanem Páduai Szent Antal (1195–1231. jún. 13). Jóformán nincs templom, ahol ne állana szobra, mely angyali szelídségű ifjú szerzetest ábrázol, barna ferences csuhában, karján a kis Jézussal, szabad kezében liliommal. Aki hívő katolikusnak gondja-baja van, végső menedékként mind hozzá fordul.

Az igazi Antal, Lisszabon szülötte, csak annyiban felel meg a róla kialakult képnek, hogy fiatalon halt meg. Az eretnek- és szerzetesmozgalmak századának volt a fia, Szent Domonkos, Aquinói Szent Tamás, Assisi Szent Ferenc kortársa. Észak-Itália és Dél-Franciaország eretnekségekbe tántorodó tömegeit térítgette vissza a „helyes” útra a szó fegyverével. Érdemei elismeréséül IX. Gergely pápa alig 10 hónappal halála után szentté avatta. Hogy a szentté nyilvánítást a jámbor közvélemény is jóváhagyja, arról az egyház gondoskodott: e tíz hónap alatt Antal padovai sírjánál rengeteg csoda történt, számtalan kérés és ima talált meghallgatásra. Ez a tíz hónap alapozta meg Szent Antal későbbi közbenjárói hírnevét.

Legnépszerűbb legendája szerint a szent egy zsidó embert meg akart győzni arról, hogy Krisztus valóban jelen van az oltáriszentségben. Ezért a zsidó szamarát a kehely és az ostya elé vezette. Az állat a szentségek láttán letérdepelt. Így lett a szamár Szent Antal jelvénye. Választásának volt valóságalapja is. Általában papi személynek – alázatát meg foglalkozása békés voltát bizonyítandó, és mivel Jézus is szamárháton vonult be Jeruzsálembe – nem illett lóra ülnie. A szamár illett a szegénységi fogadalmat tett cseri barátokhoz (az obszerváns ferencesek régi népies neve ez), mert a róluk kialakult kedveskedőn csúfondáros kép a szamár tulajdonságaival ruházta fel őket (igénytelenség, együgyűség, teherbírás). Később, amikor a rend buzgalma alábbhagyott, és tagjai bírált elődeiket követték a bűn útján, a szamár rossz tulajdonságai kaptak hangsúlyt. (A bujálkodás és iszákosság jelképe is volt. Néha az ördögöt öltöztették barátcsuhába, ilyenkor neki volt szamárfarka és patája.)

JÚNIUS 16. – A FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG NAPJA

Az 1956. évi forradalom és szabadságharc vértanúi 1958. június 16-ai kivégzésének, valamint a szovjet csapatok 1991. júniusi kivonulásának emlékére tartjuk A FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG NAPJÁt.

1989. június 16-án mintegy negyedmillió ember vett részt Nagy Imre, Gimes Miklós Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József és a forradalom ismeretlen szabadságharcosának ünnepélyes újratemetésén. A többórás szertartást az egész ország figyelemmel kísérte a tévé képernyőin. A Történelmi Igazságtétel Bizottság által, de az egész ellenzék támogatásával rendezett gyászünnepség a Kádár-rendszer – s az egész szovjet tömb – összeomlásának szimbólumává vált.

Az utolsó szovjet katona 1991. június 19-én hagyta el a hazánkat, amellyel közel fél évszázad után helyreállt az ország függetlensége.

JÚNIUS 17. – SÜTŐ ANDRÁS SZÜLETÉSNAPJA – 1927

(Pusztakamarás [Cămăraşu], 1927. jún. 17. – Bp., 2006. szeptember 30.): író, elbeszélő, drámaíró, szerkesztő.

Apja Sütő András földműves, anyja Székely Berta. Elemi iskolába Pusztakamaráson járt. 1940–45-ben a nagyenyedi református Bethlen Kollégium diákja volt. 1945 januárjában beiratkozik a kolozsvári Református Gimnáziumba. A Világosság riportere lett. Ez a lap közölte első írását,Levél egy román barátomhoz címmel. 1945–47-ben internátusa, szellemi otthona a népi írók kultuszát valló kolozsvári Móricz Zsigmond Kollégium. 1948–49-ben a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója. Tanulmányait megszakítva lapszerkesztést vállal: 1949-től a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője. 1951-ben – a szerkesztőség áthelyezésével – Bukarestbe költözik. Szüleit kuláklistára téve üldözik: tiltakozásul lemond a főszerkesztői posztról. Lemondását nem fogadják el, szüleit azonban rehabilitálják. Újbóli lemondását 1953-ban elfogadják: a továbbiakban lapjának kulturális rovatában dolgozik. 1954 elején az Igaz Szó című irodalmi havilap munkatársaként Marosvásárhelyre költözik. A város ettől fogva otthonává lesz.

Írói indulásának zsengéit 1948-tól az Utunk közli Kolozsvárott: első megjelent novellája a Hajnali győzelem. 1950-ben jelenik meg (Hajdú Zoltánnal közösen) első drámája, a Mezítlábas menyasszony. Első novelláskötete az Emberek indulnak (1953), elbeszéléseinek, karcolatainak második gyűjteménye az Egy pakli dohány (1954). Alakjai összetéveszthetetlenül erdélyi, mezőségi emberek, sorssal viaskodó derűjüket, „karmos kacagásukat” és anekdotáikat is az életbizodalom formálja. Hősei fölött azonban hamarosan elkomorult a történelem. Háromnegyedes eszűeknek, „félrejárónak” látszanak, pedig nem ők hibbantak meg, hanem a sorsukba beleszóló történelem. Sütő András két irányban próbálta elkerülni a sematizmust: visszatért a múlt ábrázolásához (Egy csupor zsír), másrészt fölfedezte a szatirikus és a humoros ábrázolásmód lehetőségeit, így távolságtartással figyelmeztethet a történelem és a jellemek torzulásaira (Októberi cseresznye, Túróspuliszka).

Az ötvenes évek közepén elhallgatott, évekig egyetlen novellát sem írt, a görögség tanulmányozásával mélyítette szemléletét. 1972-ben nyugat-európai, 1973-ban újvidéki, továbbá amerikai és kanadai irodalmi körúton jár. Úti élményeiről jelentős esszék íródnak (Perzsák, Az angyalvár kulcsai, Fekete rózsák – Auschwitz és Az utolsó köntös – Weimar).

Az Anyám könnyű álmot ígér című naplóregénye (1970) számos idegen nyelvre is lefordítva évtizedek óta ér meg új s új kiadást.. Elszigetelésének folyamatában új színdarabjainak előadását megtiltják, könyveit a cenzúra nem engedélyezi. A diktatúra éveiben utolsó, Romániában megjelent kötete az Évek – hazajáró lelkek (1980). A törvényes tiltással dacolva ezután minden munkáját Magyarországon jelenteti meg, új színdarabjait is ott játsszák. Ezeknek a műveknek a kiadása 2001-ben indul el Csíkszeredán. Az Álomkommandó (1987) című drámájának gyulai, majd vígszínházi s Aachenben tartott bemutatója csak fokozta a szerző elleni indulatokat Bukarestben. Lakásán, munkahelyén lehallgató készülékeket helyeznek el. Két gyermeke a hátrányos megkülönböztetés elől Magyarországra távozik. Konfliktusainak szaporodtával 1989 júniusában lemond főszerkesztői megbízatásáról; lakását belügyiek figyelik, vendégeit igazoltatják, a Kossuth rádióban Sinkovits Imre által beolvasott – az erdélyi magyar jogfosztottságot föltáró – írásai miatt a román titkosszolgálat tisztjei nyíltan fenyegetik, névtelen telefonálók halálát ígérik. 1989 decemberében, a diktatúra elleni felkelés idején népes küldöttség megy érte, kérik, szóljon a város főterén. 1990. február 10-én a marosvásárhelyi százezres, könyves-gyertyás tüntetés toborzója és szónoka. Március 19-én a Hodákról és Libánfalváról beszállított, felhergelt és leitatott csőcselék életveszélyesen megsebesíti, elveszíti fél szeme világát. Budapesten ápolják, majd Amerikában kezelik. 1990 novemberében Strasbourgban Caterine Lalumiére főtitkárral találkozik, és beszámol neki a marosvásárhelyi eseményekről. Több nyílt levélben követeli az ártatlanul bebörtönzött magyarok szabadon bocsátását. Az 1990-es évek első felében a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke és a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány elnöke.

Díjai: Állami-díj (1951; 1953, harmadik fokozat), Füst Milán-jutalom (1978), Herder-díj (1979), Szép Ernő-jutalom (1987), IBBY-díj (1987), Magyar Művészetért Díj (1989), Bethlen-díj (1990), az Osztrák P.E.N. Club dísztagsága (1990), Ius Humana-díj (1991), Kossuth-díj (1992), Tiszatáj-díj (1992), Kisebbségekért-díj (1995), Magyar Örökség diploma (1996), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1997), a Magyarság Hírnevéért-díj (1997), A Magyar Köztársasági érdemrend nagykeresztje – polgári tagozata (2005).

JÚNIUS 18. – KORÁNYI SÁNDOR SZÜLETÉSNAPJA – 1866

A vesebetegségek kiváló szakértője, a tbc elleni küzdelem egyik vezéralakja, a híres orvosdinasztia sarja, Korányi Sándor (Pest, 1866. jún. 18. – Budapest, 1944. ápr. 12.) orvosi diplomájának megszerzése után apja klinikáján lett tanársegéd. 1901 és 1907 között belgyógyászati diagnosztikát és idegkórtant adott elő, 1909-től 1936-ig a III. sz. Belklinika egyetemi tanára, iskolateremtő igazgatója volt. A belgyógyászat számos területével foglalkozott: a szív ritmuszavarainak kórtanával, a cukorbetegséggel, a vörösvérsejtszám szaporodásának mechanizmusával, a hastífusz gyógyításával, gerontológiai problémákkal, azonban elsősorban a vesepatológia nemzetközi hírű szakértőjeként tartották számon. Sokat foglalkozott a tuberkolózissal; az első világháború idején megszervezte e hazai népbetegség tömeges, szanatóriumi gyógyítását. Érdekelték a szociális problémák is: egy, az alföldi aratók kalóriafogyasztását mérő vizsgálat alapján a Parlamentben interpellált. A gyógyászatban az elsők között hangoztatta a fizikai-kémiai módszerek fontosságát. Modern szemléletmódja évtizedekre meghatározta a magyar belgyógyászat fejlődését.

JÚNIUS 21. – NYÁRI NAPÉJEGYENLŐSÉG, A CSILLAGÁSZATI NYÁR KEZDETE

Június 21-e a csillagászati nyár kezdete. Ezen a napon a leghosszabb a Nap égen megtett útja (nálunk északkeleten kél, és északnyugaton nyugszik), a Ráktérítő magasságában tűz merőlegesen a földre. A Ráktérítő az északi szélesség 23,5 fokán átmenő szélességi kör. Nevét onnan kapta, hogy a Nap az északi félgömbön a Rák jegyébe lépve hág a legmagasabbra, a Ráktérítő magasságába, itt megfordul, majd süllyedni kezd az Egyenlítő felé. Az év leghosszabb napját ezért nevezik nyári napfordulónak (a déli félgömbről nézve ekkor jár a Nap a legalacsonyabban, ott ez a nap a téli napforduló). A napfordulat a gyakorlatban nem a nyár kezdetét jelzi. Mi június 1-jétől számoljuk a nyarat (meteorológiai nyár), a kínaiak a régi keltákhoz hasonlóan május 5-étől. Náluk június 21-én a zeniten járó Nappal együtt tetőzik a nyár.

Az évszak jelképe a római falképeken és mozaikokon robusztus ifjú, fején kalászkoszorúval, sárga ruhában, a kezében sarló. Ezt az ábrázolási módot javallja a festőknek 1500 év múlva Ripa is, noha a reneszánsz feltámasztotta az antik szokást, amely pogány istenekkel személyesítette meg az évszakokat is, a nyarat például Ceres (görög Démétér) képviselte. A nyári hónapokat három ifjú jelképezte, liliomos sárga ruhában, a Rák, az Oroszlán és a Szűz jeleivel a kezükben. Leonardo Utolsó vacsoráján a Jézus balján ülő, megvilágított hármas jelképezi a nyári hónapokat: a szelíd Fülöp a Rák, a szenvedélyes idősebb Jakab az Oroszlán és az okoskodó Tamás apostol a Szűz havát. A nyári napforduló jelképe viszont megint csak kalászkoszorús, jobbára meztelen ifjú volt. Mindössze ágyékát fedte bíborszínű fátyol, amit a derekán csillagos öv tart, a Rák jelét formázó csattal. Baljában rák, jobbjában a földgömb, amelynek felső háromnegyede megvilágított, alsó negyede sötét. Bokáin szárnyak, a jobbon két fehér, a balon egy fehér és egy fekete szárny. Az archaikus gondolkodásban a nyárhoz a dél (napszak és égtáj), a tűz (elem), a színek közül többnyire a sárga rendelődött.

Hajdanán a nyári napforduló a naptári év kiemelkedő ünnepe volt. Hellászban sok helyütt ekkor kezdték az évet: Athénban és Delphoiban például a napfordulatot követő újholdkor. Vagy félévünnepet tartottak, mint Boiótiában és Délosz szigetén, ahol a téli napfordulat utáni újholdkor kezdték az esztendőt. Ünnep volt az év „teteje” a keltáknál, a germánoknál és a szlávoknál, és tovább élt a keresztény Európában is, mindenekelőtt a Szent Iván-napi tűzünnepben. Az „égi tűz” köszöntése azonban nem korlátozódott Szent Iván napjára. A tűzugrás, tűztaposás és más „tüzes” népszokás minden napforduló körüli ünnepnek része volt (pl. Antal-, Vid-, László- és Péter-Pál-napkor), sőt, a Balkánon az egész Rák hónapot, bezárólag Illés napjáig (júl. 20.) ünnepi időszaknak tekintették.

JÚNIUS 22/23. – RÁK HAVA

A június 22/23-ával kezdődő csillagászati hónap névadója az Ikrek és az Oroszlán közötti jelentéktelen állatövi csillagkép, amely az időszámításunk előtti 2000 évben volt a nyári napforduló otthona. Az égi Rák (Cancer) mintájául nem a hosszúfarkú rák (Macrura) szolgált, amilyen a homár, a languszta vagy a mi folyami rákunk, hanem a rövidfarkú rákok körébe tartozó tarisznyarákok családjának (Cancridae) valamelyik tagja. A névadó nemnek (Cancer) 20 faja van, s ezek mind part mentiek és kétéltűek: vagy a sziklákon vagy a sekély árapályövben élnek. Többszörösen illő képmásai tehát az Állatöv e tipikusan átmeneti szakaszának, hiszen a Rák, e „nedves” csillagkép határos egyfelől a Tejúttal, másfelől a „száraz” Oroszlánnal, továbbá, időszámításunk előtt a napforduló „otthona” volt, s időszámításunk kezdetén a Nappal való együttállása (eltűnése) Egyiptomban a Nílus áradását jelezte. Különösen figyelemre méltó a csillagkép asztrológiai urának, a Holdnak és a rákoknak hiedelmi összekapcsolása. A természettudósok számára ugyanis bebizonyosodott, hogy a szóban forgó rákfajok életciklusa, vándorlása és szaporodása egyrészt a napi árapály ingadozáshoz, másrészt a hónapos holdváltozáshoz igazodik. Egyiptomban csak a késői korban vált általánossá a csillagkép rák-ábrázolása, korábban inkább skarabeuszhozhasonlították (a két állat sziluettje hasonlít egymásra). A szent skarabeusz kultusza épp arra vezethető vissza, hogy csillagképe adott helyet a napfordulónak. Kheprit, a ganajtúró bogarat már a korai időkben a kelő Nap megtestesülésének tekintették; úgymond, a napgolyó is úgy gördül végig az égen, ahogy a szkarabeusz a szamár gombócát gurigatja. Amint a napisten a napkoronggal, úgy volt egylényegű Khepri a galacsinnal, amibe a petéjét tojja, s amiből a világra jön.

JÚNIUS 22. – WEÖRES SÁNDOR SZÜLETÉSNAPJA – 1913

 WEÖRES SÁNDOR [e.: vörös] (Szombathely, 1913. jún. 22. – Bp., 1989. jan. 22.): költő, műfordító, drámaíró. Földbirtokos katonatiszt apa és művelt polgárcsaládból származó anya egyetlen gyermeke. Csöngén élt, gyermekkorától nagy műveltségű felnőttekkel érintkezhetett. Pápán, Szombathelyen, Győrött, Sopronban végezte középiskolai tanulmányait; 1933-ban Pécsett volt joghallgató, majd bölcsész, ekkor ismerkedett meg Fülep Lajossal. 1932-ben jelent meg első verse a Nyugatban, 1934-ben pedig első kötete, a Hideg van. 1935-ben Baumgarten-jutalomban, 1936-ban Baumgarten-díjban részesült. 1937–38-ban Észak-Európában és Távol-Keleten járt. 1939-ben a vers keletkezéséről értekező önvallomásával doktorált (A vers születése). Könyvtáros lett Pécsett, de sok időt töltött Budapesten is. 1947-ben Pestre költözött, 1948-ban feleségül vette Károlyi Amyt. Hosszabb olaszországi tanulmányutat tett. Világszemlélete miatt támadások érték; 1949-től csak műfordításai és gyermekversei jelenhettek meg. Színes, dallamos versein nemzedékek nevelődtek (Bóbita, 1955; Ha a világ rigó lenne, 1974). 1951-ben könyvtárosi állásából is elbocsátották. Kodály Zoltán, aki már a 15 éves lírikus versét (Öregek) megzenésítette, támogatta. 1956 végén megjelent Weöres Sándor gyűjteményes kötete; 1957-től 1964-ig ismét nehezen tudta megjelentetni írásait. 1966-ban Nyugat-Európában és az USA-ban járt. A nyolcvanas években mind súlyosabb betegségekkel küzdött. Kossuth-díjas (1970).

JÚNIUS 24. – KERESZTELŐ SZENT JÁNOS SZÜLETÉSE – „SZENT IVÁN ÉJ”

A június 24-i Szent Iván-nap, Keresztelő Szent Jánosnak, a magyar népdal „virágos” Szent Jánosának és az ősi fényszimbolikának közös ünnepe. A nyári napfordulótól mindössze 3 nap választja el. János és a napfordulat együtt ünneplése az V. századtól általános. Egy forrás szerint, mi magyarok a XI. században már gyújtottunk tüzet Iván előestéjén. Szokásunk régiségét a szlávos névváltozat bizonyítja. (A keresztény liturgia szókincse nyelvünkben nagyrészt a görög-szláv jövevényszavakból áll, mivel a térítő papok többsége először ezeken a nyelveken szólt eleinkhez.) Más lapra tartozik, hogy már az arab és bizánci források is megemlékeznek a pogány magyarok tűzimádatáról, és a tűzkultusz a napév fordulópontjaihoz kötődő rítusok része volt.

A katolikus egyház Szűz Márián kívül csak Keresztelő Szent János esetében ünnepli névnapként a szent feltételezett evilági születésnapját. A napfordulati János-nap kiválasztásakor az egyházdoktorok a Szentírásra támaszkodtak. Az evangéliumok szerint János éppen félévvel volt idősebb Jézusnál, születésnapja ezért került június 24-ére. A választás a római hagyománytól sem volt idegen. A keresztény naptár két „ős-János” szentje, az evangélista (dec. 27.) és a keresztelő az év napfordulóinak a kapujában ül, a régi Rómában pedig az év ianuáit, „kapuit” Janus őrizte, s az ő neve egybecsengett a két szent latin nevével. E szinkretizáló törekvéseket mintha János evangéliuma is igazolta volna. Ilyen szavakat ad ugyanis a keresztelő szájába: „Annak növekednie kell” – mármint Jézusnak –, „nékem pedig alábbszállanom” (Jn 3,30). A növekedés a téltől nyárig hosszabbodó nappalokra, az alábbszállás a nyártól télig rövidülő napokra is érthető (mennél alacsonyabban jár a Nap, annál rövidebbek a napok, és fordítva). Bod Péter XVIII. századi leírása jelzi, hogy az ő idejében a János-nap napfordulat-ünnep jellege köztudomású volt: „Néhol kerekeket forgattak annak emlékezetére, hogy a nap immár a’ maga abrontsának felső Pontyára felhágott s megis fordult.” Dömötör Tekla hívta fel a figyelmet arra az énekbe foglalt előírásra, mely szerint az Iván-napi tüzet „négy szögre rakálták” (rakták). Ez a négyszög bizony a Nap „abrontsának”, az ekliptikának fordulópontjait jelképezi.

JÚNIUS -SZENT IVÁN NAPJA KÖZELÉBEN – A MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA

Szent Iván napja, az év leghosszabb napja közelében rendezik meg minden évben a Múzeumok Éjszakája elnevezésű programot. Magyarország 2003-ban csatlakozott az európai kezdeményezéshez. A múzeumok éjszakája alkalmából Budapest és az ország számos városának múzeumai és gyűjteményei – állandó kiállítások és időszaki tárlatok egyaránt –várják a látogatókat éjjel is. Az alkalom különlegessége, hogy nemcsak a kiállítások tekinthetők meg ekkor, hanem számos egyéb rendezvény – ének, zene, tánc, színielőadás – is gazdagítja a kínálatot.

JÚNIUS 25. – KARINTHY FRIGYES SZÜLETÉSNAPJA –1887; A KARINTHY-GYŰRŰ ÁTADÁSÁNAK NAPJA

KARINTHY FRIGYES (Bp., 1887. június 24. – Siófok, 1938. augusztus 29.): író, költő.

Képzőművészeti, irodalmi, filozófiai viták légkörében nevelkedett: már korán rálátása nyílt az egész európai kultúrára. A Markó utcai reálgimnáziumban a gondos humán oktatás mellett a természettudományok főszerepet kaptak. Humorérzéke, kritikai hajlama hamar megnyilatkozott gyermekkori naplóiban s 15 éves korában megjelent Nászutazás a Föld középpontján keresztül című parodisztikus regényében. Érettségi után állítólag matematika–fizika szakra iratkozott be, valójában csak az bizonyos, hogy 1906-ban már közölte írásait Az Újság, majd több napilap, 1908-tól a Nyugat. 1912-ben Nagy Endre kabaréjában bohózattal mutatkozott be. 1906 tájt összebarátkozott Kosztolányival és Csáth Gézával; ez utóbbi révén ismerkedett meg a freudizmussal. „Nem lehet meg a művészet tudomány nélkül” – vallotta, s ismereteit olvasmányain kívül, tudós barátaitól első kézből szerezte. Nemcsak lelkes híve a repülésnek, hanem Wittmann Viktor segítségével ki is próbálta. Freud, Strindberg és Weininger nőszemlélete novelláinak, tárcáinak meghatározója. A francia felvilágosodás írói mellett odafigyelt a kortárs filozófusokra is.

1912-ben látványosan tört be az irodalomba. Megjelent az Esik a hó, feltűnést keltve biológiai-kórbonctani naturalizmusával, a Ballada a néma férfiakról című két novelláskötete, az Együgyű lexikon és a Görbe tükör humoreszkgyűjteménye és az Így írtok ti. Ez utóbbiban a Nyugat-mozgalom mellett kardoskodó irodalompolitikai vitairatot formált a konzervatívok, a népnemzeti iskola ellenében. Szatirikus bírálatokat írt, és egyedülálló komikus szó- és formakincset alakított ki, forradalmasítva a humor, a szatíra művészetét. 1913-ban feleségül vette Judik Etelt. A háború kitörése fokozta pacifizmusát, s Grimasz (1914) című kötetében az elsők között tiltakozott ellene. Az Utazás Faremidóba (1915) című szatirikus fantasztikus gulliveriádája és a Holnap reggel(1916) című drámája is háborúellenes motívumokat tartalmaz. Aforizmába fogalmazta világnézetének lényegét: „A háború ellentéte nem a béke, hanem az eszmék forradalma.” E szellemben jelent meg 1918-ban Krisztus és Barrabás című kötete, szatirikus publicisztikájának csúcsa.

A polgári forradalmat helyeselte, a proletárdiktatúrát nem. Feleségének halála miatt visszavonult a közélettől. Naplójegyzetei szörnyű fájdalomról tanúskodnak: „Úgy érzem, agyamban daganat képződött” – írta le a baljós szavakat 1918. október 28-án. A politikai fordulatok is meggyötörték, a kommün bukása után kipellengérezte a fehérterror ideológiáját, s ettől kezdve jobbról is, balról is támadták. 1920-ban feleségül vette Böhm Arankát. Az elsők között tűzte tollhegyre a szélsőséges diktatúrákat, Mussolinit, Hitlert, Sztálint. Felolvasó körutakon vett részt a húszas évek végén, az elcsatolt magyarlakta területeken is, s megrázó vallomásokat írt magyarságtudatáról.

1930-ban jelent meg formai szempontból bravúros verseskötete: Nem mondhatom el senkinek. 1931-ben Zeppelin-utazáson vett részt, szerepelt PEN és eszperantó kongresszusokon. Regényben, elbeszélésben, humoreszkben a hagyományos formákat a groteszk, az abszurd, a relativista fekete humor irányába fejlesztette tovább. 1936-ban műtette meg agydaganatát. 1937-ben jelent meg a Mennyei riport, fantasztikus korszatírája a „túlvilágról”, s az Utazás a koponyám körül című regénye agyműtétjéről. Sajtó alá rendezte Üzenet a palackban című verseskönyvét; ennek megjelenése előtt, nyaralás közben halt meg.

1974 óta adják át az író születésnapjának előestéjén a Rádiókabaré munkatársai számára alapított Karinthy-gyűrűt. A szatirikus műfajban, a humor területén nyújtott teljesítményért ítélik oda a kitüntetést.

JÚNIUS 26. – SZENT JÁNOS ÉS SZENT PÁL

János és Pál római testvérpár volt: Julianus Apostata idejében együtt szenvedtek vértanúságot (362). A Coelius hegyén álló lakóházukat templommá alakították át. Közbenjárásukat egyes vidékeinken a nép égiháború idején tartja foganatosnak. Ausztria, Cseh- és Morvaországban, Szlovéniában hasonlóképpen időjárási patrónusként tisztelik őket. E közép-európai összefüggések tisztázása közös munkával kívánatos volna.

Tiszteletüket legújabban Robert Schindler az antik Dioskuros-hagyománnyal, Castor és Pollux alakjával és ünnepével hozza kapcsolatba. Ez a nézet a mi magyar szempontunkból nem fontos. Sokkal lényegesebb, hogy az osztrák és bajor népi barokkban falusi kápolnák, helyi jelentőségű búcsújáróhelyek oltárain az időjárás patrónusaiként (Wetterherr) tűnnek föl. Ezt a népies ikonográfiai hagyományt követi Szekszárd még említendő kápolnája is.

A nap az aratás, egyúttal a nagy nyári zivatarok idejére esik. Elsősorban ezért fejlődött ki egyelőre ismeretlen liturgikus körülmények között viharokat fékező patronátusuk, amelyre az Érdy-kódexben is olvasható legendájuk még nem tartalmaz semmiféle utalást. Középkori misekönyveink számon tartják ugyan, de patrociniumukkal, ábrázolásukkal ekkor még nem találkozunk.

Tiszteletük tehát csak a barokk időkben bontakozik ki. Nógrád és Kálló helységekben a XVIII. században égiháború ellen szolgáltak misét az ünnepükön. A bortermő Szekszárdon álló kápolnát (1776) nyilvánvalóan a helybeli szőlőhegyek oltalmazására emelték. Nem tudunk Rohonc (Rechnitz, 1700), Krasznabéltelek (Beltiug), Kálmánd (Camin, mindkettő hajdani Károlyi-birtok), Alsórakonca (Rikinica) kápolnájának alapítási körülményeiről. Piliscsabán 1771-ben, Hangonyban 1793-ban harangot szenteltek a két szent tiszteletére. Privigye (Prievidza) harangjának felírása: SANCTIS CONTRA TEMPESTATES TUTELARIBUS: JOANNI PAULO DONATO (1819).

JÚNIUS 26. – HERMAN OTTÓ SZÜLETÉSNAPJA – 1835

A sokoldalú természettudós, az állattan, a néprajz, a nyelvészet, a régészet kiemelkedő kutatója, HERMAN OTTÓ (Breznóbánya, 1835. jún. 26. – Budapest, 1914. dec. 27.) német anyanyelvű gyermekként született, azonban a miskolci evangélikus gimnáziumban elmagyarosodott, az 1848-as forradalom során pedig igazi hazafi vált belőle. A szabadságharc bukása után még a tanulástól is elment a kedve, lakatosinasnak állt, végül Bécsben szerzett mesterlevelet. Ott azonban egyre erősödött benne a már gyermekkorából hozott érdeklődés az élő természet iránt. Bejárt a császárváros gazdag Természettudományi Múzeumába, itt vált a rovarok rajongójává. Amikor öt évre katonának sorozták be, még ezt a kényszerű helyzetet is felhasználta ismeretei gyarapítására: a dalmát tengerparton lévén a tenger élővilágát tanulmányozta. Leszerelése után részt vett az észak-olaszországi majd lengyel szabadságmozgalmakban. 1863-ban rövid ideig letelepedett Kőszegen és fényképezésből élt. Ez azonban csak kényszerű, átmeneti pénzkereseti forrás volt: hamarosan megpályázta a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egylet preparátori állását – az állattömést még gyermekkorában, édesapjától tanulta. Az akkori polihisztor igazgató, Brassai Sámuel saját fizetésének harmadáról mondott le, hogy az új, tehetséges munkatárs jövedelmét biztosíthassák. Mivel Hermannak egyetemi vagy más egyéb magasabb szintű végzettsége nem volt, önképzéssel pótolta a hiányokat. Főként a madarak és a pókok élete érdekelte. Így került a budapesti Nemzeti Múzeum természetrajzi osztályára. 1876-79 között írta meg Magyarország pókfaunája című háromkötetes munkáját. A múzeumi szolgálat alatt indította meg aTermészetrajzi Füzetek című szaklapot. Közben aktívan politizált ellenzéki (függetlenségi párti) képviselőként. Tudományos tevékenysége egyre bővült. A halak népi elnevezésének tanulmányozása közben bontakozott ki néprajzi érdeklődése. Gyűjtötte a halászat és a pásztorkodás szokásait és tárgyi emlékeit. Terjedelmes, egyenként több mint 800 oldalas könyvet írt A magyar halászat könyve illetve A magyar pásztorok nyelvkincse címmel. Megszervezte az ornitológusok II. nemzetközi kongresszusát Budapesten, megalapította a Magyar Ornithológiai Központot, a ma is működő Madártani Intézet elődjét. Ellenzéki magatartására jellemző, hogy az intézményben csak a „tiszteletbeli igazgató” címet fogadta el, mivel az igazgatói kinevezést Ferenc József írta volna alá. Egy Miskolc környéki pattintott kőszerszám megtalálása kapcsán ősrégészeti kutatásokat kezdeményezett. Előadásokat tartott a szőlővédelemről gazdakörökben a filoxéra rohamos terjedése idején. Tekintélyes tudományos publikációinak mennyisége: 14 könyvet és ezernél több szakcikket írt.

JÚNIUS 27. – ÁRPÁD-HÁZI SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY

E szavakkal „idvezli” a régi magyar énekszerző I. László királyunkat, a magyar lovagkor mintaképét, pogány ízű mondák és legendák vitézét, egykor a legnépszerűbb magyar szentet. László (uralkodott: 1077–95) 49 éves, és a soron következő keresztes hadjárat kiszemelt vezére volt, amikor az unokaöccsével, Kálmánnal, a későbbi „könyves” királlyal folyó viszálykodás közepette szélhűdés érte. 1095. július 29-én halt meg. Halálát követően kultusza szinte azonnal virágba szökkent. Sírja csodatévő zarándokhely lett, mondák és legendák fonták be már életében is legendássá nőtt alakját. Szentté avatását azonban csak III. Béla kezdeményezte 100 év múlva. III. Celesztin pápa az ő kérésére két bíborost küldött, hogy a király nagyváradi sírjánál történt csodákat felülvizsgálják. Miután több csodás gyógyulás szemtanúi lehettek, egy égi jel végképp meggyőzte az olasz csodaszakértőket. 1192. június 27-én, déltájban a váradi székesegyház fölött fényes csillag gyúlt ki, s ott lebegett a magasban két órán át. László napját a szokástól eltérően azóta sem halála, „égi születésnapja” évfordulóján üljük, hanem június 27-én, a csillagjelenés napján.

JÚNIUS 28. – SZENT IRÉNEUSZ

Szmirna, 115–150 között – Lyon, 202/203. február 28. (?)

SZENT IRÉNEUSZ születésénél fogva görög volt és keresztény. Olyan kisázsiai keresztény közösségből származott, amelyekben az apostolok munkájának emléke különös elevenséggel élt. Rendkívül olvasott volt, alaposan ismerte a kortárs filozófiát és irodalmat, a Szentírást és az őskeresztény irodalmat. Férfikorában Dél-Galliában, Lugdunum (Lyon) városában presbitere volt egy kisázsiai kivándorlókból álló egyházközösségnek. 177-ben, amikor a bennszülött lakosság üldözni kezdte a keresztényeket, a közösség több tagját bebörtönözték, kínozták, Szent Iréneusz törődött a foglyokkal, akik Eleutherius pápához küldték követségbe azzal a feladattal, hogy szelídebb eljárásra bírja a pápát. Római küldetése sikerrel járt, ám a követségből visszatérve megfogyatkozott egyházközösséget talált, amely őt választotta püspökévé. Mintegy tizennégy évvel később ismét békekövetként lépett fel a pápa és a kisázsiai egyházközségek között, Victor pápa ugyanis ki akarta zárni a kisázsiai püspököket az egyetemes egyházból. Szent Iréneusz írást intézett a pápához, a vitatkozó felek pedig, kibékültek egymással. Pontos adatok nincsenek arról, hogy Szent Iréneusz hogyan végezte életét: egy hagyomány szerint vértanúként halt meg egyházközösségével együtt: egy nap császári parancsra katonák zárták körül a várost, minden keresztényt elfogtak és megöltek, súlyosan bántalmazták és meggyilkolták Szent Iréneuszt. Tényszerű adatokat Tours-i Szent Gergely közöl Szent Iréneusz püspök vértanúhaláláról. Erre a hagyományra alapozva az Egyház vértanúnak tiszteli és ünnepli Szent Iréneuszt.

JÚNIUS 29. – SZENT PÉTER ÉS SZENT PÁL APOSTOLOK – „PÉTER-PÁL”

Valóban méltó és igazságos, hogy Péter, az apostolfejedelem és Pál, a népek térítő apostola egyaránt olyan kiemelt helyen szerepeljenek a naptárban, amilyen a nyári napfordulóval kezdődő csillagászati hónap első dekádja. Június 29-e kettejük igazi névünnepe, nem a januári Pál- és a februári Péter-nap. Már csak azért is, mert a legendai hagyomány szerint mindkettőjüket ezen a napon végezték ki i.sz. 67-ben Rómában. Pétert keresztre feszítették – saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta illendőnek, hogy úgy haljon meg, mint mestere –, Pált lefejezték; mint római polgárt e tisztes halálmód megillette.

Szent Péter apostol

Péter apostol az apostolok közt mindnél lángolóbb volt: meg akarta tudni, hogy ki az Úr árulója, mert, ahogy Ágoston írja, ha ezt megtudta volna, fogával tépte volna szét. Az Úr ezért nem akarta árulóját megnevezni, mert ahogy az Aranyszájú állítja, ha megnevezi, Péter tüstént felugrott volna, hogy azon nyomban megölje. Ő ment az Úrhoz a tengeren; az Úr színeváltozásakor és a leány feltámasztásakor őt választotta ki az Úr, pénzt talált a hal szájában, s a mennyország kulcsait bízta rá az Úr, bárányokat kapott Krisztustól, hogy legeltesse őket, Pünkösdkor háromezer embert térített meg beszédével, Ananiásnak és Saphirának a halálát előre megmondta, meggyógyította a béna Aeneast, megkeresztelte Corneliust, Tabitát feltámasztotta, testének árnyékával gyógyította a betegeket, Heródes tömlöcbe záratta, de egy angyal kiszabadította. Hogy mit evett, s hogy milyen volt öltözete, maga vall róla Kelemen könyvében: „Kenyeremet – mondja – kizárólag olajbogyóval és ritkábban zöldségfélékkel szoktam enni, s öltözetem – amint látod – vászoning és köpeny, s ezen kívül nem is kívánok mást.”

Szent Pál apostol

Pál apostolnak megtérése után sok üldöztetést kellett elszenvednie, amiket Szent Hilarius sorol elő röviden, mondván: „Pál apostolt Philippiben megvesszőzik, börtönbe vetik, lábát kalodába zárják, Listrában megkövezik, Iconiumban és Thessalonicában a gonoszok üldözik, Ephesusban vadállatok elé vetik. Damascusban egy kosárban eresztik le a falról, Jeruzsálemben perbe fogják, megverik, megkötözik, csapdát állítanak neki, Caesareában bezárják, elítélik, Itáliába hajózván veszélybe kerül, Rómába érkezve pedig Nero alatt elítélik és kivégzik.” Így Hilarius.

Apostoli küldetését a pogányok között teljesítette; Listrában egy bénát felegyenesített, egy ifjút, aki kiesett az ablakból és meghalt, feltámasztott, és sok más csodát is művelt. Málta szigetén vipera marta meg a kezét, de nem ártott neki, sőt mi több, lerázta magáról a kígyót a tűzbe. Azt is mesélik, hogy mindazok leszármazottai, akik szállást adtak Pálnak, védve voltak a mérges kígyóktól, ezért amikor fiaik születnek, az apák kígyókat tesznek bölcsőjükbe, hogy kipróbálják, valóban az ő fiaik-e.

Néhol azt találjuk, hogy Pál kisebb Péternél, néhol pedig, hogy nagyobb, vagy egyenlő. Valójában kisebb a méltóságban, nagyobb a prédikálásban, és egyenlő a szentségben.

JÚNIUS UTOLSÓ HÉTVÉGÉJE – A MAGYAR SZABADSÁG NAPJA – BUDAPESTI BÚCSÚ

1991. június 30-án fejeződött be a szovjet csapatok kivonulása Magyarországról. Az 1990. március 10-én Moszkvában aláírt egyezmény 1991. június 30-át rögzítette a kivonulás befejezéseként. Az utolsó szovjet katonavonat 1991. június 16-án, míg az utolsó szovjet katona, Silov altábornagy június 19-én hagyta el Magyarországot. Június 30. A MAGYAR SZABADSÁG NAPJA, ekkor rendezik meg a BUDAPESTI BÚCSÚ rendezvényeit.

JÚNIUS 30. – A KERESZTÉNY VÉRTANÚK EMLÉKNAPJA

Róma városának vértanúi a város égését (64. július 17–23.) követően haltak meg azért, mert Krisztus hívei voltak. Nevüket nem ismerjük, valamennyien Szent Péter és Pál tanítványai voltak. Az eseményről Tacitus, római történész számol be. Mivel semmi sem volt képes megállítani a híresztelést, amely szerint a tűz parancsra tört ki, Néró másokat tett meg bűnösnek és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta a keresztényeket. Először azokat fogdosták össze, akik kereszténynek vallották magukat, majd az ő vallomásaik alapján nem is annyira a gyújtogatás vádját, mint inkább az emberi nem gyűlöletét bizonyították rá sokakra. A vértanúkat vadállatok bőrébe bújt kutyák marcangolták, vagy keresztre feszítették őket. Mikor bealkonyult, meggyújtották őket, hogy éjszakai világításul lángoljanak. Vértanúságuk helye a Vatikán dombjának déli lejtője volt. Ők voltak a római egyház első vértanúi. Rájuk és hitükért a későbbiekben vértanúságot szenvedőkre emlékezve június 30. A KERESZTÉNY VÉRTANÚK EMLÉKNAPJA. A római egyház vértanúinak liturgikus emléknapját 1969-ben tették június 30-ára, Szent Péter és Pál apostol ünnepe elé. A 12-13. században június 22-én, a 16. század végén június 24-én emlékeztek meg róluk.